Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Ihlet
Attól a kis fekete ponttól,
mely minden írásom végére odakellemetlenkedik, a parányi végtől, amely a soha be nem fejezettet előre elrendeltnek tűnteti, a fikarcnyi halálélménytől miszerint rólam, helyettem már ott (felfelé mutatok) mindent leírtak …
a nyavalyás írásjeltől, hol
a mondandó végleg elfogyhat, nem tudok szabadulni.
Csak ha neked írok, csak ha te
olvasol, érzem néha úgy: nem ért véget itt semmi, talán el sem kezdődött még, ami máskor, állandóan be akar már fejeződni …
2015. március 26.
|
Nadahnuće
Od one male crne tačke koja
se na kraj svakog mog rukopisa
dokotura, od sićušnog
završetka koji nikad
završenog unapred predodređenom
proglasi, od ni trunke doživljaja smrti
prema kojoj umesto mene već su
tamo (prema gore pokazujem) sve
napisali...
od jadne interpunkcije gde
idejni sadržaj može konačno nestati
ne mogu se osloboditi.
Samo kad tebi pišem, samo kad me ti
čitaš, koji put tako osećam: tu
se ništa ne završava, možda nije
ni počelo to što inače
stalno želi da se završi...
26. mart 2015.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése