Beney Zsuzsa – Žuža Benei
(Budapest, 1930. április 21. – Leányfalu, 2006. július 12.)
Lábujjhegyen
Csöndesen, lábujjhegyen menni el.
És előtte hallgatni. Nem utolszor, hanem most látni először a földet, a borszínű tenger hullámait.
A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni
a sor végére, mint abba a sorba. Lassan araszolni át az idő maradékán, már súlytalan teherrel.
Tudni: ez az egyetlen feladat,
amely még vár, ez az egyetlenegy, amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy. Egyetlen, amit nem te teljesítsz. |
Na prstima
Otići sasvim tiho, na prstima.
A pre ćutati. Ne zadnji put,
nego sad prvi put videti zemlju,
valove mora boje vina.
Na zvuk brodske sirene ni trepnuti. Na kraj
reda stati, kao u onaj red.
Polako kretati preko ostatka
vremena, već sa bestežinskim teretom.
Znati: to je jedini zadatak
što te još čeka, to je jedan jedini,
kojeg moraš ostvariti da bi slobodan bio.
Jedinog što ne ti ostvaruješ.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése