Demény Ottó A vén cirkuszosné monológja – Monolog oveštale žene sahibije cirkusa

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

A vén cirkuszosné monológja Maradt nekem apai örökségből egy kocsi két ló meg a medve mit csinálhattam volna egyedül járván falusi vásártereket s öregedve medve meg én is maradtam inkább a családdal tudtam egy kígyószámot fényes testemre simuló trikóban ki-be bujkáltam önmagamból Békésben jártunk amikor leszerződött hozzánk a férjem kapott egy fél kocsit tíz pengőt s tányérozhatott a szünetben zsonglőr volt de ki tudja honnan szerzett huszonnégy bajonettet s megtanulta a késdobálást kilenc táblát vagdalt szilánkká mire a derekam beadtam s ettől kezdve csak felém vágta vészt suhogtató késeit négy gyerekem született tőle közülük három egy csoport humoros excentrikusok a negyedikből világszám lett a Barnum nagy attrakciója ő küldte az ötezer dollárt amiből megvettem a cirkuszt s nyakamba szakadt minden gondja tört az árboc szakadt a ponyva üvöltött a sok éhes állat meg a sok artistaporonty etettem őket és ruháztam embert faragtam mindegyikből bűvészt bohócot idomítót s ma azt sem tudom merre járnak öreg vagyok csak álmaimban látom a cirkuszt régi fényben ívlámpáit piros manézsát hallom a dobot dübörögni s újra a tábla elé állok záporoznak felém a kések míg el nem vágják életem vagy amíg fölébreszt a hajnal egyhangú szürke neszezéssel

Monolog oveštale žene sahibije cirkusa Kao očevina ostala mi je jedna kočija dva konja i medved sama šta bi mogla raditi lutajući od jednog do drugog seoskog vašarišta ostareli smo i medved i ja rađe sam sa porodicom ostala imala jednu tačku zmijoliku u sjajnom na telo priljubljenom trikou u sebe sam se i uvukla u baniji Bekeš smo bili kad nam se moj suprug pridružio dobio je pola kočije deset talira i u pauzi milostinju skupljao žongler je bio ali ko zna odale nabavio dvadesetčetiri bajoneta naučio noževe bacati devet ploča do iverja rasporio pre no što sam pristala od onda samo premi bacao propast sikteće noževe četvoro dece rodila od njih trojica u grupi kao ekscentrični humoristi nastupali četvrti svetsku slavu stekao Barnum je njegova velika atrakcija pethiljada dolara on mi je slao iz čega cirkus kupila i sva briga na mene pala slomila se katarka cepala se ponjava urlale gladne životinje i mnoštvo okačenjaka artista hranila i oblačila ih od svakoga čoveka stvorila čarobnjaka klauna ukrotitelja danas ni to ne znam gde su ostarila sam samo u snovima vidim cirkus u starom sjaju lunjače crvenu manežu čujem bubnjavu i ponovo ispred ploče stanem noževi prema meni lete dok mi život ne presecaju ili jednoličnim sivim šumom zora me ne probudi Prevod: Fehér Illés