Keresés ebben a blogban

2015. március 3., kedd

Rab Zsuzsa Csavargóének – Pesma lutalice – Rumtreiberlied

Rab Zsuzsa
Pápa, 1926. július 3. – Budapest, 1998. március 5.


Csavargóének

Csak az, aki
senkié sem,
az hihet még a
mesében,
az hihet még
a csodában,
mindhalálig-
virulásban,
az, akit
seholse várnak,
annak mindig
ajtót tárnak,
aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
mehet fényben,
lángzó szélben,
didereghet
napsütésben
az, aki
már senkié sem.

Annak könnyű
lépte alatt
minden ösvény
összeszalad,
minden ösvény
szerteszalad,
szélnek háttal
erre indul,
megy egy kicsit,
arra fordul
az, akit
seholse várnak.
Annak
mindig ajtót tárnak.

Lépdel
könnyű szédülettel.
Bámulnak rá
rémülettel
lehorganyzott,
földbe ásott
házak,
vasketrec-lakások,
ólom-arcra
húzott zsákok,
ólmelegű
szuszogások.

Aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
indulásban,
érkezésben.
Csak az, aki
senkié sem.


Pesma lutalice

Samo taj
ko je ničiji,
samo taj može još
u bajkama verovati,
samo taj može još
u čuda verovati,
u cvetanju
do beskrajnosti,
koga
nigde ne čekaju
njemu uvek
vrata otvaraju,
ko je već potpuno
prazan,
taj još može verovati
u bajkama,
u svetlosti,
u oluji hodati,
može na suncu
cvokotati
taj ko
je već ničiji.

Ispod laganog
mu koraka
svaka staza
se spaja,
svaka staza
beži,
protiv vetra
ovamo krene,
jedno vreme ide
pa se okrene
taj koga nigde
ne čekaju.
Njemu uvek
vrata otvaraju.

Laganom
nesvesticom korača.
S užasom
usidrene,
u zemlju ukopane
kuće,
staništa – gvozdene krletke,
džakovima pokriveni
olovni obrazi,
poput obora topla
dahtanja
ga promatraju.

Ko je već
potpuno prazan
taj još može
verovati u bajkama,
u polasku,
u stizanju.
Samo taj
ko nigde ne pripada.

Prevod: Fehér Illés

Borító

Molnár Imre: Megérkezés – Dolazak - Ankunft

Csavargóének

Csak az, aki
senkié sem,
az hihet még a
mesében,
az hihet még
a csodában,
mindhalálig-
virulásban,
az, akit
seholse várnak,
annak mindig
ajtót tárnak,
aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
mehet fényben,
lángzó szélben,
didereghet
napsütésben
az, aki
már senkié sem.

Annak könnyű
lépte alatt
minden ösvény
összeszalad,
minden ösvény
szerteszalad,
szélnek háttal
erre indul,
megy egy kicsit,
arra fordul
az, akit
seholse várnak.
Annak
mindig ajtót tárnak.

Lépdel
könnyű szédülettel.
Bámulnak rá
rémülettel
lehorganyzott,
földbe ásott
házak,
vasketrec-lakások,
ólom-arcra
húzott zsákok,
ólmelegű
szuszogások.

Aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
indulásban,
érkezésben.
Csak az, aki
senkié sem.


Rumtreiberlied

Nur der, der
niemandem gehört,
nur der kann noch
an die Märchen glauben,
nur der kann noch an ein
Wunder glauben,
aufblühend
bis zum Tod,
der, der
nirgendwo erwartet wird,
dem öffnen sich
alle Türen,
der schon völlig leer ist,
der kann noch an die
Märchen glauben,
er kann im Licht gehen,
im flammenden
Wind,
der kann zittern
im Sonnenschein
der, der
niemandem mehr gehört.

Unter dessen
leichten Schritten
werden Pfade
zusammenlaufen,
werden Pfaden
zerlaufen
mit Rückenwind,
ein bisschen
die Richtung wendend.
Der, der nirgendwo
erwartet wird,
dem wird immer die Tür geöffnet,
geht
mit leichtem Schwindel.

Der wird
erschrocken
angestarrt.
Die verankerten,
in die Erde gegrabenen
Häuser,
das bleifarbene
Gesicht
der Eisengitter-Wohnungen,
gezogene Zäcken,
Stallwärme,
Atmungen.

Der, der schon völlig
leer ist,
der kann noch
an die Märchen
glauben,
ans Loslegen
ans Ankommen.
Nur derjenige, der
niemandem gehört.

Übersetzung: Bayer Béla



1 megjegyzés: