Keresés ebben a blogban

2015. április 12., vasárnap

Pintér Tibor Velencei duett – Duet iz Venecije – Duetto Veneziano

Portré: Stojičić, Milenko

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –


Borító
Paolo Caliari (Veronese), c 1570: Portrait of a Gentlewoman and Gentleman

Velencei duett

avagy vérfagylalt amorella

A férj

Beppó voltam az ékszerész
nálam szebben gyöngyöt
nem foglalt aranyba senki
nőm vitt a gyászos végbe

Gyanakodva nyomába eredtem
mikor a Mercatón sietve átvágott
s egy hírhedett kéj-apácák
lakta házba osonva buzgón

követtem a falhoz lapulva
majd úgy mentem be a házba
mint kit férfivágy igen hevít
s emígyen léptem be az ajtón

hol szerelmesen egy ifjút ölelt
kivontam a tőrt bosszúra készen
mikor felrobbant az ég körülöttem


A feleség

Egy különös ifjú nyűgözött engem
barna arcán szelíd pír bolyongott
mikor álmodozó pillantással rám
emelte epedő tekintetét bogárzón

Többször forrtam véle kapcsosan
össze mire hitvesem Beppó
gyanút fogott s utánunk lesvén
gyilkolni vágyva tört mireánk

Tőrét emelintve közelgett
de lovagom a mordállyal
sebtében szeme közé lőtt

Értünk jöttek az X-ek röppent
a spádé s forró vére égre ömölt
Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!
Duet iz Venecije

odnosno amorela sladoled krvi

Muž

Bio sam juvelir Bepo
bisere lepše od mene
u zlato niko nije optočio
u žal žena me je odnela

Sa podozrenjem pratio nju
kad je žurno presecala Merkato
i u neku zloglasnu kuću
bludnih opatica ušuljala uz zid

skrivajući revnosno nju pratio
pa tako sam u tu kuću ušao
kao neko koga žudnja žari
i s tom namerom prešao prag

gde zaljubljeno mladića grlila
bodež na osvetu spremno vadio
kad se oko mene nebo rasprsnulo


Supruga

Mene je neobičan mladić čarao
na braun obrazu krotko rumenilo sjalo
kad me je garnim očima sanjara
pogledom pun čežnje pogledao

Više puta sam se s njim u vatri
stapala dok moj suprug Bepo
postao sumnjičav i za nama šunjajući
spremno na ubistvo na nas nasrnuo

U ruci s bodežom se približio
al moj junak svojim koltom
među očima ga je pogodio

Po nas X-ovi došli letela sablja
i njegova krv na nebo šiktala
Gospodaru Neba, svoju sirotu Monu ne ostavi!

Prevod: Fehér Illés


Velencei duett

avagy vérfagylalt amorella

A férj

Beppó voltam az ékszerész
nálam szebben gyöngyöt
nem foglalt aranyba senki
nőm vitt a gyászos végbe

Gyanakodva nyomába eredtem
mikor a Mercatón sietve átvágott
s egy hírhedett kéj-apácák
lakta házba osonva buzgón

követtem a falhoz lapulva
majd úgy mentem be a házba
mint kit férfivágy igen hevít
s emígyen léptem be az ajtón

hol szerelmesen egy ifjút ölelt
kivontam a tőrt bosszúra készen
mikor felrobbant az ég körülöttem


A feleség

Egy különös ifjú nyűgözött engem
barna arcán szelíd pír bolyongott
mikor álmodozó pillantással rám
emelte epedő tekintetét bogárzón

Többször forrtam véle kapcsosan
össze mire hitvesem Beppó
gyanút fogott s utánunk lesvén
gyilkolni vágyva tört mireánk

Tőrét emelintve közelgett
de lovagom a mordállyal
sebtében szeme közé lőtt

Értünk jöttek az X-ek röppent
a spádé s forró vére égre ömölt
Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!

Duetto Veneziano

Ossia l’amarella gelato al sangue

Il marito

Mi chiamarono Beppo il gioielliere
incastonare una perla in oro puro 
meglio di me non sapeva nessuno
la mia donna mi condusse alla perdizione

Pieno di sospetto mi misi a tallonarla
mentre attraversò il Mercato di fretta
sgattaiolò dentro una famigerata casa
dimora delle donne belle di notte

appiattito al muro la stavo inseguendo
poi entrai in casa come può solo un uomo
dal desiderio maschile parecchio eccitato
varcando così la soglia della casa dove

innamorata teneva stretto un giovanotto
sguainai il pugnale alla vendetta pronto
quando intorno a me scoppiò il cielo


La moglie

Mi conquistò un strano giovanotto
con un lieve rossore sul viso scuro
alzava su di me il suo languido sguardo
i suoi occhi neri brillavano spasimando

Ci siamo uniti tante volte con impeto
sin quando il mio consorte Beppo
avuto il sospetto e cominciò a seguirci
e si accanì contro di noi per ucciderci

S’avvicinò tenendo il pugnale in alto
ma il mio cavaliere con la sua carabina
gli sparò tra gli occhi senza preavviso

vennero a prenderci i Dieci vibrava la sciabola
versava il suo sangue bollente al cielo
Signore dei cieli, non abbandonare la tua povera Monna!

Traduttore: Ibolya Cikos

Borító
Paris Bordone: The Venetian Lovers

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése