Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Pár
beszéd
a kicsi elaludt, s pihen vele virágszíneket
bontva
megannyi puha játékszer, a lila elefánt felfújja például
időnként – hiszi ő – hatalmas nagyra ormányát, aztán
se szavannán csörtetés, se madarat-vadat felverő kürthang,
pajtás-gazdája mellé simul, s alussza meleg plüssálmát
megannyi puha játékszer, a lila elefánt felfújja például
időnként – hiszi ő – hatalmas nagyra ormányát, aztán
se szavannán csörtetés, se madarat-vadat felverő kürthang,
pajtás-gazdája mellé simul, s alussza meleg plüssálmát
behavazott ablak előtt állunk, halk erekként
csobognak
egymásnak, kezeink beszélgetnek: odakinn hétfő, kedd,
idebenn állandósult vasárnap
egymásnak, kezeink beszélgetnek: odakinn hétfő, kedd,
idebenn állandósult vasárnap
Razgovor udvoje
malecki je zaspao i zajedno s njim poput
raznobojnih cveća
odmaraju
i voljene igračke, koji put lila slon – veruje –
surlu
na ogromnu veličinu naduva, posle niti zveckanje
na
savani, niti glas roga što ptice divljač straši, na plišu
pajdaš-gazda
pored njega se priljubi i mekanim snom spava
ispred
zavejanog prozora stojimo, kao tihe žile
žubore,
naše ruke pričaju: vani je ponedeljak, utorak,
iznutra
neprekidna nedelja
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése