Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –
Mennyit ér a szó
Mennyit ér a szó,
ha nem hallja meg senki, egyedül járja ritmusát, az őszi szél. Mennyit ér a szó, ha tébolyult eszmék keringenek, behunyt szemmel lépek át, a holnapok felett. Mennyét ér a szó, ha nem érezem hárs illatát, összehúzott kabátban, magányosan kuporgok a padon. Mennyit ér a szó, ha élni nem engednek, béklyóban hordja láncát, kegyetlen, zord az idő. Mennyit ér a szó, ha keser számban a nyár, hó födi el a tiszta eget, nem látom a haza vezető utat. |
Koliko vredi reč
Koliko vredi reč,
ako je niko ne čuje,
jesenji vetar na vlastiti ritam
sam igra.
Koliko vredi reč,
ako sulude ideje kruže,
naredne dane sklopljenim
očima prekoračim.
Koliko vredi reč,
ako miris lipe ne osećam,
u suženom kaputu
na klupi sama šćućurim.
Koliko vredi reč,
ako mi živeti ne daju,
vreme je okovan,
surov, nemilosrdan.
Koliko vredi reč,
ako mi je ukus leta gorak,
čisto nebo snegom je pokriven,
koja li cesta vodi doma.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése