Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –
Bosznia
A szálláson végre légkondi volt,
kényelmes ágy és kora délután, s átszűrődött a bezárt ablakon a müezzin elnyújtott éneke. Tán az a furcsa dallam volt az ok, hogy újra s újra megkívántalak. Akkor nem az élvezet volt a fő, sokkal inkább volt a befogadás, hogy az enyém vagy, s a tied vagyok. Öleltelek. S álljon meg az idő, Azt szuggeráltam magamnak, neked, s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet. Most ősz van, és kívül-belül hideg. Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez, sic transit, meg a többi marhaság. Fekszünk az ágyon, te háttal nekem, és nem tudok már elképzelni sem
egy nyarat vagy a légkondi zaját,
se azt, hogy ami most van, múljon el, és kérni sem lehet, hogy újra úgy, és újra annyira, mint akkor, ott; kérni csak apróságokat, talán csak azt, hogy töltsd le a netről nekem hallgatni a müezzin énekét. |
Bosna
U konaku konačno smo imali zračno hlađenje,
udoban krevet i rano popodne,
i preko zatvorenog prozora
nazirala se otegnuta pesma mujezina.
Možda je ta neobična pesma izazvala
da sam te ponovo zaželela.
Tad nije slast bila najvažnija,
mnogo više prihvaćanje,
da si moj i ja sam tvoja.
Grlila sam te. Neka stane vreme,
Sugerirala sam sebi, tebi,
i nisam poverovala da je to nemoguće.
Jesen je, izvan-iznutra hladno je.
Ja na tebe, ti negde drugde – tako to ide,
sic transit i ostale gluposti.
Na krevetu ležimo, ti prema meni leđima ukrenuto
i ne mogu više zamisliti ni
ono leto ni buku klima uređaja,
ni to, neka prođe što je sada,
i ne može se ni moliti da ponovo tako,
i ponovo toliko, kao tad, tamo;
moliti samo sitnice, možda samo
to da mi skineš sa neta
pesmu mujezina.
Prevod: Fehér Illés
|
Bosznia
A szálláson végre légkondi volt,
kényelmes ágy és kora délután, s átszűrődött a bezárt ablakon a müezzin elnyújtott éneke. Tán az a furcsa dallam volt az ok, hogy újra s újra megkívántalak. Akkor nem az élvezet volt a fő, sokkal inkább volt a befogadás, hogy az enyém vagy, s a tied vagyok. Öleltelek. S álljon meg az idő, Azt szuggeráltam magamnak, neked, s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet. Most ősz van, és kívül-belül hideg. Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez, sic transit, meg a többi marhaság. Fekszünk az ágyon, te háttal nekem, és nem tudok már elképzelni sem egy nyarat vagy a légkondi zaját, se azt, hogy ami most van, múljon el, és kérni sem lehet, hogy újra úgy, és újra annyira, mint akkor, ott; kérni csak apróságokat, talán csak azt, hogy töltsd le a netről nekem hallgatni a müezzin énekét. |
Bosnia
There was even air-conditioning in the hotel,
a comfortable bed and early afternoon, and stealing through the closed window the muzzein’s drawn-out song. Perhaps that strange melody was the reason why I desired you again and again. Indulgence was not the main thing then it was much more the reception, that I belonged to you and you to me. I embraced you. And wanted time to stop, I suggested that to myself, and to you, and could not believe it could not be so. Now it is autumn, chill inside and out, I desire you, you’ve grown weary, that’s how it goes, sic transit and all the other rot. We lie on the bed, your back to me is turned, and I can’t even picture to myself any more a summer, or the air-conditioner’s drone, or even that everything now too will pass, I can’t even ask for it to be the same and as much as it was, there and then; only request tiny details, or perhaps just this: would you download for me the muzzein’s chant so I could hear it again.
Translated by Ottilie Mulzet
|
Gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm Ágnes nevében is!
Törlés