Kiss Judit Ágnes Egyirányú – U jednom smeru – One-way – Einbahn

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Egyirányú Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz. Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át cseppenként tölt el a felismerés: az élők közé nincsen visszaút, mint testemben a sejtek, szétrohadt, vagy felrobbant, vagy benőtte a fű, egyhelyben állni sem tudok sokat. Először a színek fakulnak el, mint mikor túl korán sötétedik, aztán a kontúrok, végül a hang, az érintés tart csak ki reggelig. Ha van reggel, ha van feltámadás, testnek, léleknek hogyha van, talán megéri méltón menni el. Még nem ordítok. Még tartom magam.

U jednom smeru Nije smrt, nije zadnja stanica, to što do tamo vodi, to može biti teško. Preko tanke cevi, u kožu zabodenih igala kap po kap me puni raspoznaja: među žive nazad ne vodi cesta, kao ćelije u mom telu, istrulo je, ili eksplodiralo, ili trava obrasla, dugo stajati ni u mestu ne mogu. Najpe boje počinju bledeti, kao kad prerano pada mrak, potom konture, naposletku glas, do jutra tek doticaj izdrži. Ako postoji jutro, ako postoji vaskrs, ako sve to telo, duša poseduje, možda se isplati dostojanstveno otići. Još ne urlam. Još se držim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/2011/03/05/kiss-judit-agnes-egyiranyu/

Egyirányú Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz. Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át cseppenként tölt el a felismerés: az élők közé nincsen visszaút, mint testemben a sejtek, szétrohadt, vagy felrobbant, vagy benőtte a fű, egyhelyben állni sem tudok sokat. Először a színek fakulnak el, mint mikor túl korán sötétedik, aztán a kontúrok, végül a hang, az érintés tart csak ki reggelig. Ha van reggel, ha van feltámadás, testnek, léleknek hogyha van, talán megéri méltón menni el. Még nem ordítok. Még tartom magam.

One-way Not death itself, not the terminal point - the road leading there may be really hard. Through thin tubes, needles shot into my skin I’m imbued drop by drop with the recognition: there’s in fact no way back to the living, like cells in my body that path’s decayed, or it’s blown up, or overgrown with grass, I can’t even stay standing in one place long. At first just colours get pale and fade out like when the evening’s getting dark too soon, then outlines fall apart, finally voices, only touches can hold on till morning. If there’s morning, if there’s resurrection for the body, for the soul, if there is, then it may be worth passing away with dignity. I’m not screaming yet. I’m still holding out. Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Egyir%C3%A1ny%C3%BA/en/57419-One-way

Egyirányú Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz. Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át cseppenként tölt el a felismerés: az élők közé nincsen visszaút, mint testemben a sejtek, szétrohadt, vagy felrobbant, vagy benőtte a fű, egyhelyben állni sem tudok sokat. Először a színek fakulnak el, mint mikor túl korán sötétedik, aztán a kontúrok, végül a hang, az érintés tart csak ki reggelig. Ha van reggel, ha van feltámadás, testnek, léleknek hogyha van, talán megéri méltón menni el. Még nem ordítok. Még tartom magam.

Einbahn Nicht der Tod selbst, nicht die letzte Station, was dahin führt, muss wirklich schwer sein. Durch dünnes Rohr, Nadeln in der Haut füllt die Erkenntnis mich tröpfchenweis: Kein Weg führt zurück zu den Lebenden mehr, wie meine Zellen, so ist er verwest, hochgesprengt oder von Gras zugedeckt, Auch stillstehen kann ich nur für kurze Frist. Zuerst verblassen die Farben sehr rasch, wie wenn es draußen zu früh dunkel wird, danach die Konturen, am Ende der Ton, nur die Berührung hält bis morgens durch. Wenn es einen Morgen, Auferstehung gibt, für Körper, für Seele, wenn das möglich ist, dann lohnt es vielleicht, in Würde zu gehen. Noch schreie ich nicht. Noch halte ich mich. Übersetzung: Christina Kunze

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Egyir%C3%A1ny%C3%BA/de/57293-Einbahn

 



Kiss Judit Ágnes Szó – Glas* – (Ap)peal**

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Szó Hazádból, hogyha még bírod, Ne menj el, ó, magyar. Hogy menekülj, lesz mindig ok, És mindig, hogy maradj. Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz, Nem tudhatod, végül melyik A súlyosabb kereszt. Ez a föld régóta ugar, Terméketlen, sivár, De van még, ki zenét szerez, És színházat csinál, Szeret és harcol semmiért, Mert másként nem tehet. Hogy itt vagy, erőt ad nekik, S ők itt vannak veled. Lehet, hogy nem jön jobb soha, Ki itt él, mélyrepül. Megúszhatják a vétkesek, S te bűnhődsz vétlenül, Míg annyi jóval van tele                  A másik serpenyő, Ha baj van, ki ne mentené, Ami még menthető? De itt van szükség rád nagyon, Sötétben lenni fény, Hogy fölemeld, ki megrogyott, És bátorítsd, ki fél. Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova, Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma, Vagy bárki más, aki alól Kihúzták a talajt. Légy fül, ha semmit nem tehetsz, Ki hallja még a jajt. Ez frontvonal, ez harcmező, S még így is otthonod, Rád simul minden rég bejárt Tered, kamaszkorod. Taposhatnak röhögve mind Az összes elveden, De szétolvadnak a szavak Az anyanyelveden. Ne hidd, hogy semmi eszközöd, Fegyver vagy te magad, Mind különleges ügynök az, Ki mégis itt marad. Maradj tövisnek, bőr alatt, Ha bírod még, magyar, Légy viszkető seb, mit a kéz Álmában is vakar. Itt áldás is, másutt csak egy Bevándorló lehetsz. Ki mondja meg, végül melyik A súlyosabb kereszt?

Glas* Domovinu, ako još podnosiš, O, Mađaru, ne napuštaj. Uvek ćeš naći razloga da bežis, Ali u izboru je i ostanak. Ovde si žrtva, a tamo? Kao priselac ćeš živeti, Na koncu ni nećeš znati, Koji krst je teži. Ova zemlja je odavno ugar, Neplodna, jalova, Ali ima ko još komponira I pozorište stvara, Voli i bori se za ništa, Jer ne može drugačije. Da si tu, snagu im daje, I oni su tu da tebe hrabre. Možda ono bolje nikad neće stići, Ko tu živi, nisko leti. Mogu grešnici nekažnjeno proći, A ti kao nedužnik ispaštati, Dok je druga šerpa Sa izobiljem ispunjena, Ko ne bi spasio, što se spasiti da, Ako ga sustiže potreba? Ali tu si zaista potreban, U mraku si svetlost, Jer posrnulog podižeš, I hrabriš uplašenog. Ostani jer treba zaštita onom Ko nema kud, Ko je siromah, beskućnik, Jevrej, istopolac, rom, Ili bilo ko drugi koga su Onesposobili. U svojoj nemoći, budi uho, Ko će jauk čuti. To je front, to je bojno polje, Al i tako je tvoj dom, Tebe prati svaki odavno znan Trg, mladost. Mogu tvoje principe S užitkom gaziti, Ali na tvom maternjem jeziku Reči rugla će se rastopiti. Ne veruj da nemaš nikakvu moć, Oružje si ti sam, Svako ko ipak ostaje, Agent je poseban. Ostani kao trn ispod kože, Ako još podnosiš, Mađaru, Budi rana koja svrbi, kao ruka Koja grebe, pa i u snu. Ovde i halal, drugde samo jedan Priselac možeš biti. Na koncu koji krst je teži, Ko će prosuditi? Prevod: Fehér Illés *Naslov pesme i po koja upotrebljena reč u samoj pesmi je uputa na pesmu Mihalja Verešmartija: Proglas (Vörösmarty Mihály: Szózat)

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kiss-judit-agnes-szo/

Szó Hazádból, hogyha még bírod, Ne menj el, ó, magyar. Hogy menekülj, lesz mindig ok, És mindig, hogy maradj. Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz, Nem tudhatod, végül melyik A súlyosabb kereszt. Ez a föld régóta ugar, Terméketlen, sivár, De van még, ki zenét szerez, És színházat csinál, Szeret és harcol semmiért, Mert másként nem tehet. Hogy itt vagy, erőt ad nekik, S ők itt vannak veled. Lehet, hogy nem jön jobb soha, Ki itt él, mélyrepül. Megúszhatják a vétkesek, S te bűnhődsz vétlenül, Míg annyi jóval van tele                  A másik serpenyő, Ha baj van, ki ne mentené, Ami még menthető? De itt van szükség rád nagyon, Sötétben lenni fény, Hogy fölemeld, ki megrogyott, És bátorítsd, ki fél. Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova, Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma, Vagy bárki más, aki alól Kihúzták a talajt. Légy fül, ha semmit nem tehetsz, Ki hallja még a jajt. Ez frontvonal, ez harcmező, S még így is otthonod, Rád simul minden rég bejárt Tered, kamaszkorod. Taposhatnak röhögve mind Az összes elveden, De szétolvadnak a szavak Az anyanyelveden. Ne hidd, hogy semmi eszközöd, Fegyver vagy te magad, Mind különleges ügynök az, Ki mégis itt marad. Maradj tövisnek, bőr alatt, Ha bírod még, magyar, Légy viszkető seb, mit a kéz Álmában is vakar. Itt áldás is, másutt csak egy Bevándorló lehetsz. Ki mondja meg, végül melyik A súlyosabb kereszt?

(Ap)peal** Your homeland, if you can still endure, Do not leave, oh, Magyar. There are always reasons to flee, And reasons to stay on. Here a victim, and out there what? An immigrant perhaps, You never know which in the end Is the heavier cross to bear? This land has long been a wasteland, Desolate and barren, But some here still compose music, And make theatre performance, People who love and struggle for nothing, For that’s all they can do. That you are here – confirms them, And they are here with you. It may not get any better, Those living here hedgehop. The guilty may shun punishment, You guiltless pay for it all, While the other scale-pan abounds              With such plenty of good, If there is trouble, who wouldn’t save What they in fact still could? But you’re so badly needed here, To be light in darkness, To gather up the ones let down, Encourage the frightened. Stay, because there ought to be saved Who can’t flee to any, Either they are poor or homeless, Jewish, gay, romany, Or anyone who had the ground Cut from under their feet. Be ears, if that’s all you can do, Still to hear suffering.          It’s a front-line, it’s a battlefield, Even so it’s your home, All familiar squares nestle to you, Sites of your teen-age roams. Laughing rudely others may trample on All your principles today, But the words in your mother-tongue Will be melting away. Don’t think you have no means at all, You’re a weapon yourself, All those are but special agents Who stay still here instead. Stay to be a thorn under skin, If you still endure, Magyar, Be an itching wound that the hand Even in sleep scratches up. Here also blessing, but elsewhere Just immigrant perhaps. Who can say now which in the end Is the heavier cross to bear? **The Hungarian title Szó (Word) is the first syllable of the original title of the Hungarians’ second national anthem: Szózat by Mihály Vörösmarty. One of the meanings of „peal” may slightly give back the original idea – the serious thoughts echoed in the twenty-first century about loving your homeland, being at home only here where you were born. (Translator’s note) Translator: Anonym

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Sz%C3%B3/en/56312-(Ap)peal*?translationLang=all

Kiss Judit Ágnes az anyák – majke

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

az anyák az anyák nem halnak meg nem szokásuk csak távol vannak egy ideig de addigra megszokjuk mert először a boltba mennek aztán dolgozni pár napra külföldre később egy hétre többre is most már nagyok vagyunk nem sírunk tudjuk hazajön úgyis

majke majke ne umiru nije im običaj samo su jedno vreme odsutne ali dotle na to naviknemo jer prvo odu u trgovinu posle na posao na par dana u inostranstvo kasnije i na nedelju dana i više sad već odrasli smo ne plačemo znamo vratiće se svakako Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szepiroktarsasaga.hu/Videovers/Kiss_Judit_%C3%81gnes



Kiss Judit Ágnes Az utolsó rap – Poslednja žalopojka – The Last Rap

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Az utolsó rap

Hányszor álmodom még a halálod,
hányszor álmodom még?

Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet,
hányszor álmodom, nem azt, hogy véged,
hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz,
fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz,
tanácsokat osztogatsz és rendelkezel,
hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel.

Pedig igazából nem úgy volt, de éjszaka az álom
valamit mindig korrigál a valóságon.
Tudom, szégyelled, hogy féltél, de az ember ilyen fajta,
jól csináltad, hidd el, nincs mit javítani rajta.
Hogy mindjárt meghalsz, mért kell minden éjjel újra látnom?
Hogy kevésbé fájjon, vagy hogy még jobban fájjon?

Szeretlek, anya, tudod jól, csak kicsit sokat ittam,
kérlek, ne gyere többet vissza az álmaimban!

Forrás: http://www.szepiroktarsasaga.hu/Videovers/Kiss_Judit_%C3%81gnes  

Poslednja žalopojka

Tvoju smrt koliko puta ću još sanjati,

koliko puta ću još sanjati?

Ista scena, tek druga dekoracija,

koliko puta ću sanjati, ne to da te je sudba stigla,

koliko puta ću sanjati, kako se spremaš,

ležiš ili koračaš, ili pak na rubu kreveta se vrzmaš,

deliš savete i zapovesti,

šta kako da se radi, kad te više neće biti.

Ustvari nije tako bilo, ali noću uobrazilja

stvarnost uvek korigira.

Znam, stidiš se jer si se plašila, ali čovek je već takav,

dobro si radila, veruj mi, ispraviti bilo šta ne trebaš.

Da umireš svaku noć, ponovo gledati što mi treba?

Da bol stiša ili da još više pojača?

Volim te, majko, dobro znaš, samo sam malo više popila,

molim te, nemoj mi se više u snovima vraćati!

                             Prevod: Fehér Illés

The Last Rap

How many times will I dream of your death yet,
how many times will I yet dream?

The same scenario, but the setting’s different,
how many times will I dream of, no, not the end,
how many times of you preparing,
lying or walking, or on bedrail sitting,
giving advice and ordering about
how to do this and that when you’re no more around.

Although in fact it wasn’t like it, but at night our dreams
always improve the things that aren’t there in reality.
I know you’re ashamed for being scared, but humans always are like that,
believe me, nothing should be improved, you did it really well.
That you’re dying, why do I have to see each single night again?
To feel it hurts less or to hurt me with ever more pains?

I love you, mom, you surely know, I only drank a little too much,
please don’t any more come back in my dreams from now on!

                             Translated N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Az_utols%C3%B3_rap/en/54567-The_Last_Rap



Kiss Judit Ágnes freskó – freska – fresco

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Freskó keresztről levéve élve is halottan fiam és mesterem fekszem a karodban sebeimből vérzel, ahogyan jajongva szorítasz magadhoz fordított pieta

freska skinuto sa raspeća i živ mrtav sine moj i učitelju u tvom naručju ležim kako si me kukajući prigrlila iz mojih rana krvariš obrnuta pieto Prevod: Fehér Illés

fresco taken off the cross though alive dead my son and my master i lie in your hands you bleed from my wounds, whining you hold me close to your heart inverted pieta Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás:

http://www.szepiroktarsasaga.hu/Videovers/Kiss_Judit_%C3%81gnes 

http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/fresk%C3%B3/en  

 



Kiss Judit Ágnes Bosznia – Bosna – Bosnia

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Bosznia A szálláson végre légkondi volt, kényelmes ágy és kora délután, s átszűrődött a bezárt ablakon a müezzin elnyújtott éneke. Tán az a furcsa dallam volt az ok, hogy újra s újra megkívántalak. Akkor nem az élvezet volt a fő, sokkal inkább volt a befogadás, hogy az enyém vagy, s a tied vagyok. Öleltelek. S álljon meg az idő, Azt szuggeráltam magamnak, neked, s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet. Most ősz van, és kívül-belül hideg. Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez, sic transit, meg a többi marhaság. Fekszünk az ágyon, te háttal nekem, és nem tudok már elképzelni sem egy nyarat vagy a légkondi zaját, se azt, hogy ami most van, múljon el, és kérni sem lehet, hogy újra úgy, és újra annyira, mint akkor, ott; kérni csak apróságokat, talán csak azt, hogy töltsd le a netről nekem hallgatni a müezzin énekét.

Bosna U konaku konačno smo imali zračno hlađenje, udoban krevet i rano popodne, i preko zatvorenog prozora nazirala se otegnuta pesma mujezina. Možda je ta neobična pesma izazvala da sam te ponovo zaželela. Tad nije slast bila najvažnija, mnogo više prihvaćanje, da si moj i ja sam tvoja. Grlila sam te. Neka stane vreme, Sugerirala sam sebi, tebi, i nisam poverovala da je to nemoguće. Jesen je, izvan-iznutra hladno je. Ja na tebe, ti negde drugde – tako to ide, sic transit i ostale gluposti. Na krevetu ležimo, ti prema meni leđima ukrenuto i ne mogu više zamisliti ni ono leto ni buku klima uređaja, ni to, neka prođe što je sada, i ne može se ni moliti da ponovo tako, i ponovo toliko, kao tad, tamo; moliti samo sitnice, možda samo to da mi skineš sa neta pesmu mujezina. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/2010/05/16/kiss-judit-agnes-bosznia/

Bosznia A szálláson végre légkondi volt, kényelmes ágy és kora délután, s átszűrődött a bezárt ablakon a müezzin elnyújtott éneke. Tán az a furcsa dallam volt az ok, hogy újra s újra megkívántalak. Akkor nem az élvezet volt a fő, sokkal inkább volt a befogadás, hogy az enyém vagy, s a tied vagyok. Öleltelek. S álljon meg az idő, Azt szuggeráltam magamnak, neked, s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet. Most ősz van, és kívül-belül hideg. Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez, sic transit, meg a többi marhaság. Fekszünk az ágyon, te háttal nekem, és nem tudok már elképzelni sem egy nyarat vagy a légkondi zaját, se azt, hogy ami most van, múljon el, és kérni sem lehet, hogy újra úgy, és újra annyira, mint akkor, ott; kérni csak apróságokat, talán csak azt, hogy töltsd le a netről nekem hallgatni a müezzin énekét.

Bosnia There was even air-conditioning in the hotel, a comfortable bed and early afternoon, and stealing through the closed window the muzzein’s drawn-out song. Perhaps that strange melody was the reason why I desired you again and again. Indulgence was not the main thing then it was much more the reception, that I belonged to you and you to me. I embraced you. And wanted time to stop, I suggested that to myself, and to you, and could not believe it could not be so. Now it is autumn, chill inside and out, I desire you, you’ve grown weary, that’s how it goes, sic transit and all the other rot. We lie on the bed, your back to me is turned, and I can’t even picture to myself any more a summer, or the air-conditioner’s drone, or even that everything now too will pass, I can’t even ask for it to be the same and as much as it was, there and then; only request tiny details, or perhaps just this: would you download for me the muzzein’s chant so I could hear it again. Translated by Ottilie Mulzet

                                                                                   Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Bosznia/en/54502-Bosnia