Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –
Ars poetica helyett
Koponyát szorító vaspánt,
sötétség glóriája, letéplek fejemről! S ha bőröm ragaszkodik hozzád, lenyúzom, a vályoggödör sarkába dobom. Szemem csak új sugarakban fürdik. Csontom visszaver minden színtelen színt. Tenyeremen a Nap parazsa ég. Árnyainkra visító átkot mondok, és kést fenek megmaradt nyomorunkra. |
Umesto ars poetike
Željezno kopčo lobanje,
glorijo tame,
otkidam te s moje glave!
I ako te moja koža ne pušta,
oderaću
i baciću na dnu ćerpičjame.
Oči moji samo u novim zracima se kupaju.
Kosti svaku neobojenu boju
odbijaju.
Na dlanu mi žar Sunca gori.
Naše senke glasno proklinjem
i protiv naše
preostale bede sečivo oštrim.
Prevod: Fehér Illés
|
!
VálaszTörlés