Choli Daróczi József Fáj – Boli

Choli Daróczi József

Bedő, 1939. május 26. – Budapest, 2018. május 12.

Fáj Férfiként: halálraítélt. Megfogni neszeit az éjszakának. Zuhanni, zuhanni mint a kő! Arcom csontján a rés, Hiányod miatt tátong. Szememet feléd fordítom, Lepergett húsomból kikelt Szirmokat szórok nyomodba, Mert most tudom, Most már tudom, Hogy múltamba belevesztél. Befagy a szám, Megpüffedt ajkaim között Holdarcod ívét hordom, Magamba beépítelek. Sírgödör szélébe kapaszkodó Fű hajad selyme fáj.

Boli Kao muškarac: na smrt osuđen. Uhvatiti šumove noći. Padati, poput kamena padati! Na kostima mog lica pukotina, Zbog tvog nedostatka zjapi. Oči prema tebi okrećem, U tvoje tragove iz mog mesa Iznikle latice bacam, Jer sad znam, Sad već znam, Da si mi se u prošlost izgubila. Usta su mi zaleđene, Između nabreklih usana Luk tvoje meseclice nosim, U sebi te ugrađujem. Svila tvoje kose od trave Šta se na rub rake hvata boli. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.naputonline.hu/2018/05/15/meghalt-choli-daroczi-jozsef-1939-2018/

Choli Daróczi József A zöldruhás asszony – Žena u zelenom ruhu

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

A zöldruhás asszony García Lorca emlékére... Mint hold előtti szökkenés, mint csillagbozót-zörrenés, haja a vízre omlott. Fekete volt az éj, az ég fekete, csillám voltam én, s Ő várt reám. Lassan, mint lomha szörnyeteg, hinárhaja úgy lebegett: arcomat eltemette. Béklyóba fogta nyelvemet, béklyóba fogta az eget, belém döfött. Átfúrta minden csontomat, elnyelte mozdulatomat, gyökeret vert húsomba. Fekete volt az éj, az ég fekete, csillám voltam én, s Ő várt reám. Zöld volt a szája, zöld a sálja, zöldet kínált: zöld hínárt! Blúza alatt zöld árapály, ruhátlanul zöld dagály. Zöld volt a rét, zöld volt a szél, zöld intett: fehér, fehér! Zöld asszony zöld ábránd alatt, fekete arcom alatt, fekete arcom alatt. Az égen megjelent a hold - alumínium ruhája volt -, nevetett. A tó tükre csillogott, a fekete csillám vibrált, majd elmerült. Zöld asszony zöld ábránd alatt, fekete arcom alatt, fekete arcom alatt. Jóapám álma, Tűzvirág! Gyermekedért, fiad iránt, mond el a pásztoros imát: ,,Miért illatozik a rét, ha vad paták szaggatják szét? Miért a gyöngy, ha lenn marad, ha nem ékesítheti nyakam?"

Žena u zelenom ruhu U spomen Garsije Lorke... Kao skok ispred meseca, kao gromot zvezdanog šibljaka, kosa njena na vodu se spustila. Crna je bila noć, nebo crno, odsjaj sam bio, a Ona me je čekala. Tipavo, poput trome nakaze, njena kosa kao drezga je lebdela: lice mi je zatrpala. Jezik mi je okovala, i nebo je okovala, a mene probola. Svaku moju kost je probola, pokrete progutala, u moje meso se ukorenila. Crna je bila noć, nebo crno, odsjaj sam bio, a Ona me je čekala. Zelene su bile njena usta, zelena i njena šamija, zeleno je nudila: drezgu zelenu! Ispod žita zelena oseka i plima, bez odela zelena plima. Zaravan je zelen bio, vetar je zelen bio, zelen je mahnuo: belo, belo! Zelena žena ispod zelenog ushićenja, ispod crnog lica mog, ispod crnog lica mog. Mesec se na nebu pojavio – odelo od aluminija nosio –, smejao se. Blistala je površina jezera, vibrirao crn odsjaj, pa je potonuo. Zelena žena ispod zelenog ushićenja, ispod crnog lica mog, ispod crnog lica mog. Ljiljane, snovo mog predaka! Zbog tvog potomka, sina izgovori molitvu pastira: „Čemu miriše plazina, ako ju razdiru divlja kopita? Čemu služi biser, ako je u dubini, ako mi vrat ne može kititi?” Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=103455&blog_cim=Choli%20Dar%F3czi%20J%F3zsef%20%20%20versei

Choli Daróczi József A megbélyegzett – Obeležen

 

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

 

 

A megbélyegzett E kerke vorbengi Kenyérsirató esteken, mikor a macskák holdat lopni jártak, a fal tövébe kuporodva soroltuk egymásnak félig kitalált álmainkat, jól kicifrázva, hosszan, sóváran (jó álomfejtő suhanc nem volt közöttünk). Tréfát űztünk a szegénységből, keserű szájjal trágárkodtunk, csámcsogtunk száraz torokkal, kegyetlenül. Ha meguntuk egymás álmait, Seherezádénk, a púpos Vak Kucsi meséit hallgattuk félálomra dőlve. Szavára ültünk, fényes ruhában hasítottuk az eget, kényesen. És jött a reggel! Lábszárunkra zuhant a vályoggödör, csillogó bogárhátunkra szakadt. A perzselő nap tarkónkra csapott, harangzúgást toborzott körénk nem jött az ebéd! Szeretőnk mellettünk vágta a sarat, ő sem ismerte a konyhaillatot; hideg sóhaját csak éjjel hallatta, mikor már a mese is valósággá vált.

Obeležen   E kerke vorbengi   Uveče kad smo hleb oplakivali i mačke mesec krali, uza zid šćućureno napola izmišljene snove jedan drugom redali, iscifrano, nadugo, požudno (među nama dripcima nije bio tumač snova). Siromaštvo smo ismejavali, gorkim ustima psovali, suhim grlima hlaptali, nemilosrdno. Ako su nam naše snove dodijale, priče naše Šeherezade, grbavog Vak Kučija u polusnu slušali. Zajahavši njegove reči, nebo u sjajnom odelu šarali, kočopereno. I stigao je jutro! Jama od čerpića je pala na golenjače naše, na poput insekata sjajna ramena se srušila. Užareno sunce je naše potiljke pržio, oko nas zvonjava crkve ručka nigde! Naša ljubavnica kal pored nas je sekla, miris kuhinje ni ona nije poznavala; njen hladan uzdah tek noću se čulo, kad već i bajka stvarnost postala.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=103455&blog_cim=Choli%20Dar%F3czi%20J%F3zsef%20%20%20versei



Choli Daróczi József Ars poetica helyett – Umesto ars poetike

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

Ars poetica helyett Koponyát szorító vaspánt, sötétség glóriája, letéplek fejemről! S ha bőröm ragaszkodik hozzád, lenyúzom, a vályoggödör sarkába dobom. Szemem csak új sugarakban fürdik. Csontom visszaver minden színtelen színt. Tenyeremen a Nap parazsa ég. Árnyainkra visító átkot mondok, és kést fenek megmaradt nyomorunkra.

Umesto ars poetike Željezno kopčo lobanje, glorijo tame, otkidam te s moje glave! I ako te moja koža ne pušta, oderaću i baciću na dnu ćerpičjame. Oči moji samo u novim zracima se kupaju. Kosti svaku neobojenu boju odbijaju. Na dlanu mi žar Sunca gori. Naše senke glasno proklinjem i protiv naše preostale bede sečivo oštrim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ezredveg.vasaros.com/html/2009_10/09102.html



Choli Daróczi József Istenáldott akarat – Bogomdata volja

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

Istenáldott akarat (Joca homloka mögé) Nem magamért, magadért, tűzben születő fiadért, mélyen megsértett jövődért, Krisztus kiömlő véréért, Anyám - Nagyanyád színéért, Apám mosolyáért. Ha kell: csillagokat cenzúrázni, ha kell: a mindenségbe belelátni, ha kell: az égen új utakat vágni, ha kell: emberként mindent megcsinálni, élni, élni, így lenne jó! Ne mástól várd sorsod jobbítását, nálad már ne legyen ébredés. Aki várja, hogy jöjjön a hajnal, sötéten borul csak rá az ego. Ha együgyű a jóhiszeműséged, elveszik gyermeked, s feleséged. Nem virágos réten nyári szellő, nem lágyszirmú illatos ibolya, nem pisztrángot termő hegyi csermely, nem villám, nem mennydörgés, nem orkán: Istenáldott földi akarat.

Bogomdata volja (Iza čela Joce) Ne zbog mene, tebe, ne zbog u vatri rođenog sina, ne zbog duboko ranjene budućnosti, ne zbog krvi Hrista, zbog boje moje Majke – tvoje Bake, zbog osmeha mog Oca. Ako treba: zvezde cenzurisati, ako treba: u svemir pogledati, ako treba: na nebu nove ceste kročiti, ako treba: kao čovek sve uraditi, živeti, živeti, tako bi bilo dobro! Poboljšanje tvoje sudbe nemoj od drugih očekivati, ti više nemoj se buditi. Ko stizanje zore čeka, tek mrak doživi. Ako ti je dobronamernost benast, oduzimaju ti dete i suprugu. Nije letnji lahor na cvetnoj livadi, nije svilenolatna mirisljava ljubičica, nije pastrmkom pun potok, nije grom, nije grmljavina, nije vihor: Bogomdata zemaljska volja je. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=103455&blog_cim=Choli%20Dar%F3czi%20J%F3zsef%20%20%20versei



Nagy Gusztáv – Choli Daróczi József: Cigány passió (részlet) – Ciganska pasija (odlomak)



Szentandrássy István grafikája - Grafika Ištvana Sentandrašija

Cigány asszony monológja (Az 1. felvonás 1. jelenetéből) Onnan indultam Én is: A vadvirág lángokban rejtőző Árvák földjéről, Hol szomorú tüzekre olvassák Bánataikat az anyák Mellükön éhes csecsemőkkel, Suttogva Mária nevét, Vándorolva Márvány-fagy telekkel Nyöszörgő keréknyomnyi hazákban, Csillagfény-zománcos éjjeleken Lázas gyermekek Madár-homlokára hajolva, Éj-sóhaj sátrakban Rejtőzve, Kuporogva várva A Megváltót. Mi lesz Velünk, Uram, A jövendők mit hoznak? Angyalaid Csendőr éveket Hoznak? S mi lesz Teveled, Uram, Neked az évek mit hoznak? Kereszteket Ácsolnak, Uram? S mi lesz A kis Népekkel, Koponyaheggyé, Auschwitzi hamuvá Válnak, Uram? S az emberiséggel Mi lesz, Uram? Milliárdoknak A jövendő ezredek Mit hoznak?

Monolog Ciganke (Iz 1. scene 1. čina) I ja sam otud Krenula: Sa zemlje usamljenika u plamenu divljeg cveta skrivajuće, Gde majke sa bebama na grudima Svoju jadikovku Tužnim vatrama čitaju, Ime Marije šaputajući, U našoj lelekavoj zemlji veličine kolotečine Mramorno-mraznom zimom Lutajući, U zvezdanosjajem emajliranim noćima Nad majušnim čelima grozničavih deteta saginjajući, U noćnim uzdasima punim čadrima Skrivajući, Iskupitelja Šćućureći čekajući. Gospode moj, Šta li će biti s nama, Šta će budućnost doneti? Doneće li Tvoji anđeli Godine žandara? I šta li će biti S tobom, Gospode moj, Šta li će tebi godine doneti? Dal raspeća Tesare, Gospode moj? I šta li će biti Sa sićušnim Narodima, Pretvaraju li se U gomile lobanja, pepeo Aušvica, Gospode moj? I šta li će biti Sa čovečanstvom, Gospode moj? Milijardama, Budućim milenijumima Šta li će doneti? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ezredveg.vasaros.com/html/2009_10/09101.html#ng-cdj

Choli Daróczi József Halott hajós – Mrtav lađar

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

Halott hajós Révész voltam, boldog voltam. Halott lelkek közt hajóztam. Hordtam át halottakat, most már vihetem magamat. Vinném, vinném: már nem lehet, elúsztattam lelkemet. Halott lelkű hajós vagyok: halott hajók, halott hajós.

Mrtav lađar Skeledžija sam bio, sretan sam bio. Među mrtvim dušama plovio. Prenosio mrtvace, sad već sebe mogu nositi. Nosio bi, nosio bi: nije više ostvarivo, svoju dušu otpustio. Lađar sam sa mrtvom dušom: lađe mrtve, lađar mrtav. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/fekete_korall_2/pages/017_Choli_Daroczi_Jozsef.htm