Choli
Daróczi József
Bedő,
1939. május 26. – Budapest, 2018. május 12.
| 
   
Fáj 
Férfiként: halálraítélt. 
Megfogni neszeit az éjszakának. 
Zuhanni, zuhanni mint a kő! 
Arcom csontján a rés, 
Hiányod miatt tátong. 
Szememet feléd fordítom, 
Lepergett húsomból kikelt 
Szirmokat szórok nyomodba, 
Mert most tudom, 
Most már tudom, 
Hogy múltamba belevesztél. 
Befagy a szám, 
Megpüffedt ajkaim között 
Holdarcod ívét hordom, 
Magamba beépítelek. 
Sírgödör szélébe kapaszkodó 
Fű hajad selyme fáj. 
 | 
  
   
Boli 
Kao muškarac: na smrt osuđen. 
Uhvatiti šumove noći. 
Padati, poput kamena padati! 
Na kostima mog lica pukotina, 
Zbog tvog nedostatka zjapi. 
Oči prema tebi okrećem, 
U tvoje tragove iz mog mesa  
Iznikle latice bacam, 
Jer sad znam, 
Sad već znam, 
Da si mi se u prošlost izgubila. 
Usta su mi zaleđene, 
Između nabreklih usana 
Luk tvoje meseclice nosim, 
U sebi te ugrađujem. 
Svila tvoje kose od trave 
Šta se na rub rake hvata boli. 
Prevod: Fehér Illés 
 | 
 

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése