Keresés ebben a blogban

2015. november 2., hétfő

Radomir D. Mitrić Miholjsko leto – Vénasszonyok nyara

Képtalálat a következőre: „radomir d mitric”
Radomir D. Mitrić Jajce 29. aprila 1981. –

Miholjsko leto

Dah kasnog leta. Lepršavi treptaj dana
utonuo u tišinu šume. Tu, u dubu, gde je
pastir pesmom sinoć milovao zvezdu.
Muzika je reč odsvirana, tad. Živa kad pline,
na prstima, na svirali od zove. Jutro,
basnoslovno svedoči o tom povesnom trenutku,
migolji se od miline, pa se ponovo vrati
u pesmu, svetlo i plavo kao sena mora.
Odnekud vetar obrasta dušu. Zelen od smilja,
on je celivanje trave i neba. Reči su mirisne
na obroncima šume, tamo gde je žalfija
sveti tamjan pričešća. Gospode, kakva su
tvoja prostranstva Vidnog! Treperim sav,
opijen, u tresetištu, lak poput nevida,
i puštam dušu da ćuti, u prirode kazu.

Vénasszonyok nyara

A kései nyár lehelete. A nap könnyed rezdülése
az erdő csendjébe olvadt. Itt, a tölgyek között,
ahol tegnap este a pásztor csillagot símogatott.
Akkor a szó csendülése hallatszott. Életre kelt,
lábujjhegyen, bodzafurulyán. A reggel,
e történelmi pillanat mesebeli tanúja,
örömében fészkelődik, majd ismét énekbe
olvad, akár az árnyéktenger kék és világos.
Valahonnan lelkünket szél fonja be. A vasvirágtól
zöld a fű és az ég magasztalója. Illatosak
a szavak az erdő lankáin, ott ahol a zsálya
az áldozás szent tömjéne. Uram, micsoda
Belátható térségeid vannak! Egész testemben
remegek, aléltan, az avarban, láthatalan könnyeden
és lelkem a természettel együtt csodálja a csendet.

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése