Fekete Anna Komárom, 1988. –
Vanílialekvár
Mint valami zárda,
habos, csipkés, kupolás, tornyocskás.
Alzheimer Haus a hegyekben, kutyák
és kardvirágok őrzik, meg egy borókasövény.
Itt találkozhat az öngyilkos Habsburg herceg
a keleti fonton maradt nagybácsik szellemével.
És nincs más, csak ötven öreg hölgy és dallamok,
varázsütésre megtalált levelek, régen elhagyott,
de hajnalban feltámadt gyerekek. A cukorkék
hegyek közt könnyed lebegés marad a bűnökből:
fátyol, fahéjas tekercs, vanílialekvár. Nincs is más itt,
csak tollpihével tömött zsákok, szigorúan őrzött
játékbabák, összetört és megtalált nevek.
habos, csipkés, kupolás, tornyocskás.
Alzheimer Haus a hegyekben, kutyák
és kardvirágok őrzik, meg egy borókasövény.
Itt találkozhat az öngyilkos Habsburg herceg
a keleti fonton maradt nagybácsik szellemével.
És nincs más, csak ötven öreg hölgy és dallamok,
varázsütésre megtalált levelek, régen elhagyott,
de hajnalban feltámadt gyerekek. A cukorkék
hegyek közt könnyed lebegés marad a bűnökből:
fátyol, fahéjas tekercs, vanílialekvár. Nincs is más itt,
csak tollpihével tömött zsákok, szigorúan őrzött
játékbabák, összetört és megtalált nevek.
Mindig hajnalban jönnek a férfiak,
hogy elvigyék a holttesteket.
hogy elvigyék a holttesteket.
Pekmez od vanilije
Kao neki samostan,
penast, čipkast, sa kupolama, kulama.
U brdima Alchejmer Haus, psi
i gladiole čuvaju, i živica od smreke.
Princ samoubica od Habsburga na istočnom
frontu
ostavljenim stričevim duhovima ovde se može
naći.
I nema ničeg drugog samo pedeset starica i
melodije,
čarolijom nađena pisma, odavno napuštena
ali u zoru vaskrsla deca. Među bonbonplavim
brdima od grehova lepršavo lebdenje ostaje:
veo, rolada sa cimetom, pekmez od vanilije.
Tu ničeg
drugog nema, samo paperjem puni džakovi,
strogo
čuvane lutke, razbijena i nađena imena.
Muškarci uvek ujutro dolaze,
da mrtvace pokupe.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése