Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –
Anyám, te nem
tudod
Te nem tudod, anyám,
hány éve már, hogy csupa vér vagyok.
Vérből van a hold, a nap, a csillagokon is ott ragyog, akármerre nézek, forrón az arcomba csap, hiába takarom, félálmomban is hullik rám a borzalom. Anyám, te nem tudod, hogy mindegyik télnek meggyszínű az inge, és megölelném, ha egyszer fehér gyolcsban jönne. Egy darabot szakítanék az ingének ujjából, és letörölném a vért az angyalok szárnyáról. |
Majko, ti ne znaš
Ti ne znaš, majko,
od kada sam skroz krvava.
I mesec i sunce je iz krvi,
sjaji i na zvezdama,
gde god pogledam,
vruće u lice mi udara,
zalud se pokrivam,
užas i u polusnu me
prekriva.
Majko, ti ne znaš,
da košulja svake zime boju višnje ima,
i zagrlila bi,
kad bi jednom u belom platnu došla.
Iz rukava njegove košulje komad bi
otkinula
i sa krila anđela krv obrisala.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése