Bogdán József Reggeli ima – Jutarnja molitva

Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –

Reggeli ima Uram, ha a misén elalszom,   érintsd meg csendesen az arcom. Éjszaka féltem, nem aludtam,   ott kuporogtam a kapudban. Nem tudom… melegségre vágytam,   hideg koporsó volt az ágyam. Bár apám egyszer fölém hajolt,   mint kutya a kölykét megszagolt. Úgy emlékszem még be is takart,   és valamit mondani akart… Valami ilyet: befellegzett…   a hiányától hidegebb lett. Uram, ha a misén elalszom,   ugye lesz, aki betakarjon.

Jutarnja molitva Gospode moj, ako zaspim za vreme molitve, tiho dotakni moje lice. Bojao sam se noću, nisam spavao, ispred tvoje kapije čekao. Ne znam… za toplinom težio, krevet mi je hladan les bio. Jednom otac moj sagnuo nad mnom, pronjušio me je kao pas štenad svoj. Tako se sećam i pokrio me je, i hteo je nešto iskositi se… Tako nešto: dokrajčeno je… otkad ga nema, prohladno je. Gospode moj, ako zaspim za vreme molitve, pokriće me neko, nadam se. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_216.html