Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –
|
Szomj
Mondd, ki
vagy, miféle férfi,
hogy hétfőtől vasárnapig szomjazlak,
s üres poharat szürcsölve viselem; már sosem leszel közelebb, egyetlen háztömbnyivel sem. Betűk, szavak mögött látlak egy vásznon, ahogy két szeretkezés között rám liheged minden morcosságom, mert álruhában fulladunk csak gyönyörbe, a semmit nyaldossuk egymás után körbe. Mielőtt meghal a délután, még felsóhajt rozzant réztrónusán, utolsót rándul bennünk az izom, s szétáznak a percek lábnyomaidon. Lehetnél csepp, leheletnyi pára, köldökömbe zsugorodott vízözön, kortynyi csak, mint negyedfél rum, egy belőlem kivonhatatlan szérum, mi nemesebbé mérgezi vérköröm. |
Žeđ
Reci, ko si, kakav muškarac
da svakog dana žeđ za tobom osećam
i praznu čašu srkajući podnosim;
bliže više nikad nećeš biti,
ni za jedan blok kuće.
Na nekom platnu iza slova, izraza vidim te
kako između dva vođenja ljubavi svu
moju nabrušenost dahtajući mi otkrivaš,
jer u slast tek prerušeno se davimo,
jedni iza drugog ništa ližemo.
Pre no što popodne umre
još uzdahnuće na trošnom bakrenom tronu,
u nama zadnji put trznuće mišići
i na tvojim stopama rastopiće se minuti.
Mogao bi biti kap, para jednog uzdaha,
u moj pupak smežuran potop,
samo srh, kao četvrtina ruma,
iz mene neodvojiv serum,
što moj krvotok trovanjem oplemenjuje.
Prevod:
Fehér Illés
|
Kitűnő.
VálaszTörlésÖrülök neki (mármint a fordításnak), és gratulálok hozzá.
VálaszTörlés