Egervári József Jászberény 1962. 03. 18. –
Sajnos
Tudósok
állítólag felfedezték
az atomokban az
isteni részecskét, engem meg kétség gyötör, nem látom fényességem, se nagyon, se szerényen, szürke a hentes és búskomor, a kocsmáros sárga ugyan, de annak oka a mája, meg az alkohol, nem világít sehol semmi, csak a pokol. Tudósok felfedezhetnék már az atomokban az emberi részecskét, mitől élesebb lesz tükörben a kép, derengeni látszik lelkiismeret, simogatni is képesek lesznek kezek, ölelni karok, látnak majd a szellemi vakok, nem múlik a tekergőző idő hiába, telik mindenkinek kenyérre, kabátra, több lesz az okos, együttérző, mint a veszélyesen ostoba, mert megérthető lesz mindennek következménye és eredendő oka. Persze nem reménykedem, bámulom a gyönyörű, kék égboltot, levesz lábamról egy édes mosoly, már nem zavarnak démonok, koboldok, s már nem zavar ez a disszonáns kor, nem érdekelnek törött tükrök, az újabb korcs ideológia, a felelősség nem áttolható, sajnos, bennünk van a hiba. |
Nažalost
U atomima su naučnici
božanstvenu česticu
navodno otkrili,
a mene sumnja
mrcvari,
ne vidim sjaj vlastiti,
ni nadmeno, ni smerno,
siv je mesar
i setan,
ama žut je krčmar,
ali to je zbog jetre njegove
i alkohola,
nigde ništa ne
svetli,
pakao samo.
Naučnici bi trebali
u atomima humanu česticu
konačno otkriti,
od čega će u ogledalu
slika jasnija biti,
savest
nazirati,
biće ruke sposobne
milovati,
grliti,
umni slepci
će progledati,
vijugavo vreme neće
zalud prolaziti,
manjak hleba, kaputa
niko neće osetiti,
biće više mudrih,
saosećajnih,
od opasno
blesavih,
jer biće shvatljivo
sve što se
dogodilo
a i povod svaki.
Naravno ne nadam se,
promatram prekrasno,
plavo nebo,
jedan osmeh prijatan
me čara,
demoni, vilenjaci
više mi ne smetaju,
ni taj disonantan vek
ne smeta mi više,
ne zanimaju me
razbijena ogledala,
nova kržljava shvatanja,
odgovornost je zajednička,
nažalost, greška je u nama.
Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
!!
VálaszTörlés