Petrőczi Éva
Pécs, 1951. április 7. –
Móra Ferenc szerelmével, Kalmár Kicával 1932. nyarán Balatonföldváron.
Ferenc
Mora sa svojom ljubavi Kicom Kalmar u Balatonfeldvaru leta 1932.
Csak kis Tit…
Móra Ferenc a ravatalon
Csak kis Tit lepke-érintése
hiányzott utolsó
földi napodon.
Szokás- és illem-kalodába zárva
csak ő nem juthatott
virágerdős ravatalod,
eleink nyelvén
a castrum doloris,
a fájdalom háza
közelébe: harminckettő nyarának
tóparti Tündér Ilonája.
Szilvakrampusszá aszott,
aprócska tested,
galambszárny-forma
hófehér hajfürtöd
hiába várta-várta
a múzeumi kupola alatt,
hogy más-asszonya asszonyod belép,
s testednek adja, utoljára,
szerelmes keze melegét.
Így indult el, vacogva,
Móra Márton fia,
a végső utazásra.
|
Samo mala Tit*…
Ferenc Mora na odru
Tvom
zadnjem ovozemaljskom danu
samo ti
je doticaj leptira,
male
Tit falio.
Zatvoreno
u klade običaja i pristojnosti
samo
ona nije mogla
do
tvog cvećem krcatog odra,
jezikom
naših predaka
castrum
doloris-a,
kuće
bola
stići:
Vila Jelena sa obale jezera
leta
tridesetdruge.
Tvoje
krhko,
do
šljivovraga osušeno telo,
te snežnobeli
uvojak
oblika
golubovog krila
zalud
je čekao-čekao
ispod
kubeta muzeja
da
žena-tuđa tvoja žena uđe
i tvom
telu toplinu njene
zaljubljene
ruke zadnji put da.
Ovako
je krenuo, drhteći,
sin
Martona More
na
zadnje putovanje.
*Mađarski pisac Ferenc Mora (Móra Ferenc) svoju zadnju ljubav,
udanu Ilonu Kalmar (Kalmár Ilona – Kica) od milja oslovljavao sa „mala Tit”
(kis Tit). Njegove, decenijama zatajene, njoj pisane ljubavne pesme nedavno
su izdane pod naslovom „Knjiga bez naslova”(Címtelen könyv).
Prevod:
Fehér Illés
|
A “Címtelen könyv” – (“Knjiga bez naslova”)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése