Petrőczi Éva
Pécs, 1951. április 7. –
A pataki könyvek éneke
A Nemzeti Múzeumban, 2006 márciusában Annyi tekintet melegében feledjük Novgorod fagyát, port és penészt, s a ránk mért kézbe-már-nem-vesznek halált. Annyi szép szóval simogatnak, a lapozás ígéretét úgy hordozza e gyöngéd zsongás, hogy hallanunk gyönyörűség. Vándor, ki eljöttél ma hozzánk, ne szörnyű sebeinkre nézz, tudd, feltámadnunk, itthon aligha lesz nehéz. |
Pesma knjiga iz Pataka
U
Nacionalnom Muzeju, marta 2006.
U
toplini mnoštva
pogleda
zaboravljamo
mraz
Novgoroda,
prašinu
i buđ,
i na
nas odmerenu
u-ruke-te-više-ne-uzimaju
moriju.
Tolikim
prisnim rečima
miluju
nas,
taj
blagi žamor
tako
nosi u sebi
obećanje
listanja,
da nam
je slušati
milina.
Putniče,
ti ko si
nas
danas posetio,
nemoj
naše užasne rane gledati,
znaj,
vaskrsnuti valjda
kod
kuće teško neće biti.
Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=36675&blog_cim=Petr%F5czi%20%C9va%20%20versei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése