???
Majoros Orsolya
Majoros Orsolya
Együtt
Néha
csak ülünk,
kezünk csöndben pihen ölünkben, nézzük egymást, csodálkozunk saját tükörképünkben.
Nem
kellenek szavak sem,
a száj már így is fáradt, s nem kell most semmi sem, csak hogy együtt legyünk néhány percet, vagy akár százat... és csak pillantással jelezzük a gondolatokat, és ne lássa rajtunk kívül senki sem, hogy ott benned és bennem vajon milyen világ állhat.
Csak
ülni,
csak csodálni egymást... Ehhez nem kell semmi más, csak te meg én és némi fáradt zsongással teli csönd... |
Zajedno
Koji
put samo sedimo,
ruke u
krilima miruju, tiho,
jedan
drugog gledamo,
vlastitim
odrazima se čudimo.
Ni
reči nisu potrebne,
usta
su ionko morne,
sad
ništa nam ne treba,
tek da
koji minut budemo zajedno,
ili
možda beskonačno…
i
misli samo pogledima
označavamo,
i osim
nas neka niko ne vidi
da
tamo u tebi i meni
ustvari
kakav svet vlada.
Tek
sedeti,
tek
jedan drugom diviti se…
Ne
treba mnogo da se to postigne,
tek ti
i ja
i neka
klonulim
žamorom ispunjena tišina…
Prevod:
Fehér Illés
|
Ha tud a szerzőről, netán Orsika a szerző - kérem: jelezze.
VálaszTörlés