Petrőczi Éva
Pécs, 1951. április 7. –
|
A nőcit, hogyha
hatvanöt…
A nőcit, hogyha hatvanöt,
még ne delete-eld, ne töröld,
hisz ma is Éva lányaként
sugárzik, pöröl és pörög,
még most is, akkor is,
ha volt-aranysörénye hószín,
s ha itt-ott lelke, s porcikája- tört.
Vénnek, ifjúnak egyaránt
elég – talán – e Föld.
|
Žensku, ako joj je šezdesetpet…
Žensku,
ako joj je šezdesetpet,
još
nemoj delet, nemoj brisati,
ta i danas
kao Evina kćerka
sjaji,
krvi se i vrti se,
još i
sad, čak i sad, kad njena
negdašnja
zlatna griva boje je snega,
i tu i
tamo možda članci, duša slomljena.
Starom
i mladom podjednako je
ta
Zemlja – valjda – dovoljna.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése