Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –
Hervadás
Hajnalban van a csendnek
magasztossága, átható némasága valahogy más, mint az éj hallgatása.
Talán a nyárnak van
ilyen lassú hervadása, mikor zöld vérét hullajtja a lomb ősszel az elmúlásba.
Az időt jelző reggeli
harangszó fémes zúgása nekem sem kegyelmez, kéretlen, gyűrt ráncok rajzolódnak arcomra lejáró időm jelezve.
Súg a hajnali, titokzatos
csend fülembe: te is testből születtél testbe, sejtjeidbe az elmúlást mélyen elrejtve. |
Uvenuće
Uzvišenost tišina u svanuću
poseduje, njena prodorna
nemost je nekako drugačija
od ćutanja noći.
Tako usporeno možda
samo leto vene
kad u jesen zelena krv
krošnje u moriju pada.
Jutarnje označavanje vremena
metalng zvuka zvona
ni mene ne štedi,
prolaznost vremena
na mom licu nepozvane,
zgužvane bore označavaju.
Tajanstvena tišina svanuća
šapuće mi: i ti si iz tela
u telo rođena, u ćelijama
sa duboko sakrivenom morijom.
Prevod:
Fehér Illés
|
Gratulálunk kedves Judit! További vidám alkotókedvet, jó egészséget és finom szép öszi napokat neked :-) <3 Etelka o Itsvan
VálaszTörlésKöszönöm a szerző nevében!
Törlés