Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –
Röpülés
Én hagylak vágyaidban röpülni,
mert tudom, hogy félsz élni és félsz meghalni, míg szárnyalsz félelmeid tudod feledni. Idővel engem is taníts meg röpülni, hogy félelmeim én is tudjam száműzni. |
Let
Prepuštam te da svojim žudnjama letiš,
ta znam, bojiš se živeti i bojiš se
umreti,
i dok lebdiš znaš svoj nemir zaboraviti.
S vremenom i mene nauči leteti
da bi i ja mogla svoju zebnju ispuditi.
Prevod:
Fehér Illés
|