Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –
|
Kéretlenül
Kéretlenül jöttél és kéretlenül mentél
mint a nap, mikor nyugszik, majd felkél meleg sugaraiddal féltőn kényeztettél most a rideg éj végtelenségébe szöktél Mikor színes délibábokkal játszadoztunk álmainkba éji csillaggyöngyöket fontunk álmainkat - álmodtuk, a pirkadatot vártuk akkor úgy hittük, soha nem lesz múltunk Nem várom a napnyugtát, kéretlen jöttét mi álomittas volt, az most szürke rémkép mint koldus - könyörgöm a napfelkeltét lángvörös fénye űzze el emlékképét |
Nepozvano
Napozvano si došao i nepozvano otišao
kao sunce, silazi, zatim ustane ujutro,
toplim zracima si me netremice milovao
pa u surov beskraj tame pobegao
Kad smo obojenim priviđenjima igrali
u snove sjajne bisere od zvezda nizali
vlastite snove sanjali, zoru čekali
i verovali, prošlost nećemo dočekati
Nepozvan zalazak sunca ne čekam
što je ures bio, siva sablast je sad,
poput ubogara – svanuća preklinjam
spomena nek otera njegov purpuran sjaj
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése