Tóth Imre
Zalaegerszeg 1966. július 2. –
A guantanamoi
fogoly
Két fal között.
Első lépések a halál völgyében. Emlékszem, talán tizenkét éves lehettem, amikor először találkoztam Gábriellel. Ma sem tudom, ki ő. Az iráni forradalmat hallgattam a rádióban, talán éppen téli szünet volt. A város utcáin kóboroltam, nem tudom, kit, vagy mit kerestem. Néha betértem egy könyvtárba, vagy moziba. Kint sütött a nap, nyüzsögtek az emberek. De én tudtam, hogy mindegyikük csak egy halott bábu. Akkor tudtam meg: Isten kettős ügynöke vagyok. Senki számára nem viselhető el a létezés, a saját létezése. Akár ébren van, akár álmodik. Ha rád nézek, mindig a kudarc jut eszembe. Bárcsak ne ismertelek volna soha. Isten kettős ügynöke vagyok. Nem ez az igazi nevem. |
Zatvorenik
iz Gvantanamoa
Između dva zida.
Prvi koraci u dolini smrti.
Sećam se, kojih dvanajst godina
imao kad sam prvi put sreo
Gabriela.
Ni danas ne znam, ko je.
Preko radija vesti o iranskoj revoluciji
slušao, možda baš za vreme
zimskog raspusta.
Ulicama grada lutao,
ne znam koga
ili šta sam tražio.
Katkad ušao u neku biblioteku
ili bioskop.
Vani je sunce sijao, vrvelo je od
ljudi.
Ali sam znao, svako od njih je
tek mrtva lutka.
Tad sam saznao:
dvostruki agent sam
Gospoda.
Postojanje, vlastito postojanje
ni za koga se ne može podneti.
Bilo da je budan ili sanja.
Pogledam li na tebe, uvek se
poraza setim.
Bar da te nikad
nisam poznavao.
Dvostruki agent sam
Gospoda.
Nije to moje pravo ime.
Prevod: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése