Tóth Imre Angstrad – Angstrad

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Angstrad* Öregem, neked már nincs sorsod. Felejtsd el az életet. Nem a boldogság a cél. Dolgozd le a maradékot, és tűnj el, amint csak lehet. Belenéztem a rezzenéstelen pupillába. Láttam, amit nem akartam. Mindenütt halottak, és romok. Ez nem az, és ez sem az. Veletek én már nem vagyok. Csak a becsület miatt, hogy még mindig itt. Készül már az angyalok fegyverzete. Arcomról lekopnak az évszázadok.

Angstrad** Stari moj, sudbu više nemaš. Život zaboravi. Cilj nije igbal. Odradi što je zaostalo i čim je moguće, nestani. Pogledao sam u nepomičnu zenicu. Video sam što nisam hteo. Okolo su mrtvi i ruševine. To nije to, a ni to nije. S vama više ja nisam. Samo zbog časti da još uvek tu. Oružje anđela već se sprema. Stoleća sa mog lica nestaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

*Angstrad (szorongás kerék) kifejezést Jakob Böhme (1575. –1624.) teozófus és felvilágosult misztikus alkotta, mely szerint a létezés alapja egy, a növekvő szorongás spirális pályán történő emelkedése, ami alulról indul és folyamatosan regenerálódik, miközben örvényszerűen kavarog mint egy kerék, emelkedik, átalakul és felmagasztalódik a Dicsőségkerekévé, a Szabadság, az Öröm, az Isten szeretetében.

Reč Angstrad** (točak zebnje) stvorio je Jakob Bem (1975 – 1624) nemački teolog, prosvetljen mističar poljskog porekla. Smatrao je da je temelj postojanja rast zebnje na spiralnom putanju šta sa dna krće i stalno se regenerira te poput točka se vrti, kovitla, diže se, u ljubavi Slobode, Radosti i Gospoda u Točak Slave se pretvara.

Tóth Imre Hotel Faustus – Hotel faustus

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Hotel Faustus Amikor kérdezted, boldog  vagyok-e, nem tudtam,  ez a kérdés miért fontos.  Sétáltunk volna a Várban,  szemközt a pesti oldal.  Hívtalak, de számod nem  felelt, kórházi ágyon hagyott  nyomot tested.  Lehettél volna a feleségem,  szülhettél volna gyereket,  de nem ez lett, mint ahogy  nem lettünk híres emberek.  Azóta minden nap olyan, mint ezer, elképzelem,  a gép előtt ülsz, mezítláb, pizsamában a  székeden. Már fürödtél, hajad törölközőbe  csavarva.  Én most lépek be az imaginárius térbe,  szellemem pásztázva keresi szellemed.  Azokban a napokban késsel jártam,  az utcákon rendőrök, és tüntető tömeg.  Tudom, lehetett volna másként,  nyithattunk volna az időn kaput,  míg alattunk aludt a város,  ruháink hálóba szövődtek.  És a Duna is aludt.

Hotel Faustus Kad si pitala dal sam sretan, nisam znao zašto je to pitanje važno. U Tvrđavi bismo se šetali, nasuprot je peštanska obala. Zvao sam te ali broj nije odgovorio, telo ti je trag na bolničkom krevetu ostavio. Mogla bi mi supruga biti te dete roditi, ali nije se to desilo, kao što ni mi nismo postali znameniti. Od onda svaki dan je kao hiljadu drugih,  zamišljam, ispred mašine sediš, u pidžami, bosa. Već si se okupala, kosa ti je u peškir umotana. Sad u imaginaran prostor stupim, moj duh tvoju tapkajući traži. Tih dana nožem u ruci sam hodao, na ulicama policija i demonstranti. Znam, moglo je biti drugačije, mogli bi otvoriti kapiju na vremenu, dok je grad ispod nas spavao, naša odela u mrežu su se pretvorile. I Dunav je spavao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Tóth Imre Milyen – Kako

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Milyen

Milyen szerencsések, akik háborúban,

 egy pillanat alatt halnak meg, és egybõl

 a nirvánába kerülve, nem tartoznak semmilyen

 istenségnek felelõsséggel.

 Csak a golyó ütötte seb árulkodik a

 homlokukon arról, hogy nekik már milyen jó.

 Békében lehetetlen méltósággal távozni,

 csak kórházban lehet, csövek és mûszerek között.

 Ezért jobb a háború a békénél, a halál az életnél.

 Talán jobb lett volna meg sem születni, csak

 lebegni tovább valamilyen égi mezõn,

 de letaszítottak, mint egykor másokat a Taigetoszról,

 hogy itt várjam ki, míg eljön az áhított szabadulás.

 Gonosz istenek zártak ebbe a testbe, vagy nevezhetjük

 õket démonoknak is, mert ez a világ csak másolata

 egy másiknak, az igazinak.

 Itt soha nem tudhatod, ki szeret, és ki van ellened,

 mert ilyen a dolgok természete.

 És ne beszélj nekem a boldogságról, mert nem tudhatod,

 milyen az, élni egy valódi aranykorban.

 Én ott voltam, és mondhatom, hogy nem ilyen.

 Biztos, hogy egészen nem.

 Mikor megszakad a kapcsolat a fenti világgal,

 és nem marad más, csak egészen ez.

Forrás: a szerző

Kako

Kako su sretni oni, koji u ratu,

u jednom trenu umiru i odjedanput

u nirvanu stigavši, nikakvom bogu

položiti račune nisu dužni.

Tek na čelu od metka izazvana rana

svedoči o tome, koliko im je već dobro.

U miru nemoguće je dostojanstveno odlaziti,

moguće je samo u bolnici, okruženo crevima i aparatima.

Zbog toga rat je bolji od mira, smrt od života.

Možda bi bilo bolje ni ne roditi se, tek

na nekom nebeskom polju lebdeti,

ali su me zbacili, kao sa Tajgetosa nekad druge,

da ovde dočekam priželjkivano oslobođenje.

U to telo su me opaki bogovi stavili, ili možemo ih

i demonima nazvati, jer taj svet je samo kojija

jednog drugog, istinitog.

Tu nikad ne možeš znati ko te voli, ko je protiv tebe,

jer takva je narav stvarnosti.

I nemoj mi pričati o blaženstvu, jer ne možeš znati,

šta znači u istinsko zlatno doba živeti.

Ja sam bio tamo, i mogu reći, nije takav.

Zasigurno nije takav.

Kad se veza sa gornjim svetom prekine

i ne ostaje drugo, samo ovaj.

Prevod: Fehér Illés

Tóth Imre Exit – Exit

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –
 

Exit                                     Amikor rájöttem, hogy nincs semmilyen sors, karma, vagy eleve elrendelés, láttam, hogy számtalan lehetőség áll előttem. Végül is, szabad akarattal rendelkezem, dönthetek így, vagy akár úgy is. Látom, most szállsz fel a buszra,  egyik utolsó péntek délután, a boltig utazol, ahol hétvégére bevásárolsz. Démonaink velünk járnak,      szabadulni tőlük nem tudunk. Mikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy beszéltem, mint gyermek. Ma már úgy látom a világokat, mint az egymás mellé akasztott kabátokat  a ruhatárban.

Exit Kad doznah da da ne postoji nikakva sudba, karma, ili unapred određeno opredelenje, shvatih, ispred mene je mnoštvo mogućnosti. Na koncu konca na raspolaganju mi je slobodna volja, odluku ovakvu ali i onakvu mogu doneti. Vidim, u bus sad ulaziš, jednog popodneva poslednjeg petka, do trgovine putuješ, gde za kraj nedelje kupuješ. S nama hodaju naši demoni, osloboditi se od njih ne možemo. Dok sam još dete bio, kao dete sam razmišljao, kao dete sam govorio. Danas već svetove tako vidim, kao da su u nekoj garderobi poredani, ovešeni kaputi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.dfmk.hu/hirek/toth-imre---exit

Tóth Imre Földrajz – Geografija – Geography

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Földrajz

Azt a mexikói képeslapot végül soha nem
kaptam meg. Skandináviából sem érkezik már
levél. A szíriai rádió sem küld üzenetet.
De a szeretet minőségét nem befolyásolja, hogy
viszonozzák-e.

Geografija

Onu razglednicu iz Meksika stvarno nikad

nisam dobio. Pisma više ni iz Skandinavije

ne stižu. Poruku ni radio iz Sirije ne emitira.

Ali na vrednost ljubavi nema uticaja

da li je uzvraćena.

Prevod: Fehér Illés

Geography

That postcard from Mexico in the end never
reached me. Neither do letters from Scandinavia
arrive. The Syrian radio sends no messages either.
But the quality of love does not depend on
being requited or not.

Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/F%C3%B6ldrajz/en/62668-Geography

Tóth Imre Harmadnap – Trećeg dana

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Harmadnap

Amit mulasztottam, többé nem tudom pótolni.
Amit nem tettem meg, többé nem tudom megtenni.
Akit nem hívtam fel, többé nem hívhatom fel.
Amikor lehetett volna, nem lehetett, most, amikor
lehetne, már nem lehet.
Amikor legmélyebb a nyomorúság, a sötétség másik
oldalán megjelenik a fény.
Amikor átlépsz a képbe, azt mondom, ne félj.
Hogy mi látszik a képen, nem tudom, az utolsó
előtti adásnapon.
De azt igen, hogy ott leszek veled harmadnapon.

Volt esélyem a győzelemre.
De fénylő aranykorunk hirtelen
sötétlő vaskorba hanyatlott.
Mikor az antikrisztus bemutatja kormányát,
én az alsó lépcsőn állok, és soha nem tudom
meg, hogy valaha szerettél. Éveim száma már
a tiéd marad, tedd dobozba, és rejtsd el a szekrénybe,
illatos ruhák, harisnyák közé.
Tényleg volt esélyem a győzelemre,
ki tudja, hány százalék.
Fejemhez szorított fegyverrel megyek előre.
A Magasság felé.

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Harmadnap

Trećeg dana

Što propustih, nadoknaditi više ne mogu.

Što ne uradih, uraditi više ne mogu.

Koga ne nazvah, nazvati više ne mogu.

Kad je bilo moguće, nemoguće je bilo, sad kad je

moguće, već je nemoguće.

Kad je beda najdublja, na drugoj strani tame

svetlost se pojavljuje.

Kad u sliku ulaziš, velim, ne boj se.

Šta se vidi na slici, pretposlednjeg dana

predstave, ne znam.

Ali to znam, trećeg dana biću s tobom.

Imao sam šansu za pobedu.

Ali naše sjajno zlatno doba odjedanput

u tamno željezdo doba potonulo.

Kad će antihrist svoju vladu predstaviti,

stajaću na zadnjoj stepenici i saznati nikad

neću, dal si me ikada volela. Moje godine već

ostaće tvoji, u kutiju ih stavi i u ormar sakrij,

među mirisave haljine, čarape.

Stvarno sam imao šansu za pobedu,

ko zna, koliko posto.

Uz glavu stisnutim oružjem krećem.

Prema Visini.

Prevod: Fehér Illés

Tóth Imre Szeptember – Septembar

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Szeptember Az utolsó nyári este volt. Gesztenyefák alatt álltam, hallgattam, hogy zúgnak a csillagzatok. Aznap levelet kaptam, melyben közölték, nem található rólam adat. Így hát, nem is létezem-gondoltam. Könnyű ruhában jöttél felém, és láttam, hogy levágattad a hajad. Így hát, nem is létezem-gondoltam, és hallottam, ahogy azt mondja egy hang: engedjétek el ezt az embert, mert nem találtam benne bűnt. Mikor elmentél, éreztem, jó lett volna megcsókolni a nyakad.

Septembar Poslednje letno veče je bilo. Ispod kestenova sam stajao, žamor zvzeda osluškivo. U tog dana dobijenom pismu javljeno mi je da ne postoje podaci o meni. Dakle ni ne postojim – pomislio sam. Prema meni u laganom odelu si došla, i primetio, dala si kosu ošišati. Dakle ni ne postojim – pomislio sam, i čuo kako jedan glas veli: pustite tog čoveka jer greha u njemu nisam našao. Kad si otišla, osetio sam, bilo bi dobro tvoj vrat poljubiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Szeptember