Keresés ebben a blogban

2016. november 22., kedd

Tóth Imre Harmadnap – Trećeg dana

Képtalálat a következőre: „tóth imre költő”

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –


Harmadnap

Amit mulasztottam, többé nem tudom pótolni.
Amit nem tettem meg, többé nem tudom megtenni.
Akit nem hívtam fel, többé nem hívhatom fel.
Amikor lehetett volna, nem lehetett, most, amikor
lehetne, már nem lehet.
Amikor legmélyebb a nyomorúság, a sötétség másik
oldalán megjelenik a fény.
Amikor átlépsz a képbe, azt mondom, ne félj.
Hogy mi látszik a képen, nem tudom, az utolsó
előtti adásnapon.
De azt igen, hogy ott leszek veled harmadnapon.

Volt esélyem a győzelemre.
De fénylő aranykorunk hirtelen
sötétlő vaskorba hanyatlott.
Mikor az antikrisztus bemutatja kormányát,
én az alsó lépcsőn állok, és soha nem tudom
meg, hogy valaha szerettél. Éveim száma már
a tiéd marad, tedd dobozba, és rejtsd el a szekrénybe,
illatos ruhák, harisnyák közé.
Tényleg volt esélyem a győzelemre,
ki tudja, hány százalék.
Fejemhez szorított fegyverrel megyek előre.
A Magasság felé.



Trećeg dana

Što propustih, nadoknaditi više ne mogu.
Što ne uradih, uraditi više ne mogu.
Koga ne nazvah, nazvati više ne mogu.
Kad je bilo moguće, nemoguće je bilo, sad kad je
moguće, već je nemoguće.
Kad je beda najdublja, na drugoj strani tame
svetlost se pojavljuje.
Kad u sliku ulaziš, velim, ne boj se.
Šta se vidi na slici, pretposlednjeg dana
predstave, ne znam.
Ali to znam, trećeg dana biću s tobom.

Imao sam šansu za pobedu.
Ali naše sjajno zlatno doba odjedanput
u tamno željezdo doba potonulo.
Kad će antihrist svoju vladu predstaviti,
stajaću na zadnjoj stepenici i saznati nikad
neću, dal si me ikada volela. Moje godine već
ostaće tvoji, u kutiju ih stavi i u ormar sakrij,
među mirisave haljine, čarape.
Stvarno sam imao šansu za pobedu,
ko zna, koliko posto.
Uz glavu stisnutim oružjem krećem.
Prema Visini.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése