Tóth Imre
Zalaegerszeg 1966. július 2. –
Szeptember
Az
utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam, hallgattam, hogy zúgnak a csillagzatok. Aznap levelet kaptam, melyben közölték, nem található rólam adat. Így hát, nem is létezem-gondoltam. Könnyű ruhában jöttél felém, és láttam, hogy levágattad a hajad. Így hát, nem is létezem-gondoltam, és hallottam, ahogy azt mondja egy hang: engedjétek el ezt az embert, mert nem találtam benne bűnt. Mikor elmentél, éreztem, jó lett volna megcsókolni a nyakad. |
Septembar
Poslednje letno veče je bilo.
Ispod kestenova sam stajao,
žamor zvzeda
osluškivo.
U tog dana dobijenom pismu javljeno
mi je da ne postoje podaci o meni.
Dakle ni ne postojim – pomislio sam.
Prema meni u laganom odelu si došla,
i primetio, dala si kosu ošišati.
Dakle ni ne postojim – pomislio sam,
i čuo kako jedan glas veli:
pustite tog čoveka jer greha u njemu
nisam našao.
Kad si otišla, osetio sam,
bilo bi dobro tvoj vrat poljubiti.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése