Szabó Palócz Attila történetek a kocsányos útról – događaji sa peteljkaste staze

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

 történetek a kocsányos útról

bartha gyurinak ajánlva

abban a pillanatban, amikor egy homokóra 

süllyedt el a Duna közepén,

megváltozott az érintés, a tapintások hangja,

az a tompa kis súrlódás, ami bőr és bőr találkozását

kíséri holmi fegyveres őrként,

szigorú tekintettel, fegyelmezve

élőt és holtat egyaránt,

maradna bár az élet minden kis szegletében

alázatos lobonc, nem kérdező, fel sem sejlő

homília,

homoerotika,

kecses kis pillangó szárnyán

röppenjen a fékezhetetlen folt,

a mindent elfedő szürke őserő,

a taszítás és a vontatás tárgyköréből,

ismeretlen,

de legfőképp kiismerhetetlen, 

ahogy a Duna vizén elmerül a homokóra,

átáznak a szemcsék,

egyszerre megszilárdul, s ugyanakkor szét is foszlik minden,

ahogy a víz mossa szét a szerkezet tartalmát,

s ahogy a fakeret csonkja végül a part iszapjában fennakad

ott a Kocsányos út oldalában,

amerre már ember sem jár,

s végképp megfeneklik az időhatár

Forrás: a szerző

događaji sa peteljkaste staze

posvećeno đuriki barta

u tom trenutku kad je jedan peščani sat

u sredini Dunava potonuo,

promenio se doticaj, glas opipa,

ono tupo sitno trenje što poput nekog naoružanog stražara

susret kože sa kožom prati,

strogim pogledom, živog i mrtvog

jednako u stezi drži,

bar da život u svakom svom uglu

ponizan perčin ostane, nikad pitajuća, niti nazirajuća

homilija,

homoerotika,

iz delokruga guranja, vuče i

iskonske snage šta sve zaboravlja

neobuzdana mrlja nek

na vitkom krilu leptira odleti,

nepoznato je,

šta više nedokučivo je,

kako peščani sat u vodu Dunava potone,

čestice se promoče,

istovremeno sve se očvršćuje i baš tada i raspada,

kako voda sadržaj sklopa rastače

i kako patrij drvenog okvira tamo u strani Peteljkaste staze

u mulju obale se zakači,

tamo gde više niko ne kreće

i granica vremena konačno zapne

Prevod: Fehér Illés