Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –
|
Fohász a déli végeken
Harangok zúgnak a déli végeken
kinyújtja lábát, pöfög a kényelem Üres a bölcső, susog a szemfedél szívünkben tél van, dermesztő hideg tél. Ördögszekérként, úttalan utakon görget a vad szél, tapos a hatalom. Fennakad a szó, mint torkon a falat. "Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" Szent István király, hol az örökséged? Szólj hozzánk újra, mondj valami szépet. Ott vagyunk, látod, ahol a part szakad, lelkünk akár egy kirabolt kirakat. Mennyei Atyánk, te vagy a végtelen, derűdet hintsd szét a déli végeken. Új évezred van, adj nekünk új szívet, el ne merüljön végleg e kis sziget. |
Molitva u južnoj krajini
Zvona zvone u južnoj krajini
nadima se komfor, nogu ispruži
Samrtni veo šaputa, prazna je kolevka
zima je u srcima, zima ledena.
U bespuću, kao davolja brička
kotrlja nas gorolom, gazi vladavina.
Zapne reč kao u grlu komad zalogaja.
"Sme
li se plakati ispod Karpata?”
Kralju
Sveti Stefane, gde ti je baština?
Oglasi
se ponovo, reci nešto što prija.
Tamo
smo, vidiš, gde se obala urva,
poput opljačkanog
izloga je naša duša.
Oče
Nebesa, ti ko si beskrajan,
po
južnoj krajini svoju vedrinu posipaj.
Nov
milenij je, pokloni nam srce novo,
da ovo
ostrvce ne bi konačno potonuo.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése