Jóna Dávid Semmi különös – Ništa naročito

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

 Semmi különös

Úgy alakult, hogy a városban találkoztunk.
Ahogy érkezett, olyan volt, mint egy mentegetőző idegenvezető,
esernyője, mint óriás szempilla csukódott le kezében...

Aztán csak átléptünk a csenden, vettünk egy zserbót, vagyis kettőt
és egy capuccinót is, melynek habjába kiskanállal rajzoltam.

Szerettem ezt az eső utáni párás meleget, amiben sétáltunk,
kézfejét simogattam, ott olyan puha a bőre, mint a kismacska talpa.

Július volt. És szerda. És semmi különös. Megkértem a kezét.

Forrás: http://www.poet.hu/vers/172975

Ništa naročito

Desilo se da smo se u gradu sreli.

Stigavši, sličila je na turističkog vodiča koja se pravda,

njena lumbrela kao ogromna trepavica se sklopila...

Pa smo ipak prekoračili tišinu, kupili žerbo, ustvari dva komada

i jedan kapučino u čiju penu kašikom crtao.

Voleo sam tu sparnu toplinu posle kiše, u kojoj smo šetali,

milovao njenu ruku, koža joj je, kao tabane mlade mačke, mekana.

Jul je bio. I sreda. Ništa naročito. Zaprosio sam nju.

Prevod: Fehér Illés