B. Radó Lili 1896–1977
|
Emlékszel?
Emlékszel még a napra, amikor
először hajoltál tükrödhöz közel, hogy jobban lásd rémült szemed alatt a szarkalábakat?
Emlékszel még az estére, amelyen
először fordult mellőled a párod sétaközben idegen nő után?
Emlékszel az autóra, melyben ültél?
Előtted egy fiú meg egy leány, s míg átsuhantak a Via Appián egy csók csendben megült a leány hajában.
Te már ezentúl mindig harmadik vagy.
Te már ezentúl mindig hátul ülsz. Te már nem látod kettesben a tengert.
Nem fáj, hogy az élet így félretolt?
|
Sećaš li se?
Sećaš li se onog dana, kad si se
prvi put do ogledala približila,
da ispod prestravljenih očiju
svračje noge bolje vidiš?
Sećaš li se one večeri, kad se
tvoj mili tokom šetnje prvi put
za nepoznatom ženom okrenuo?
Sećaš li se onog auta, u kom si sedela?
Ispred tebe mladić i devojka,
i dok su kroz Via Apije prolazili
u kosu devojke tih poljubac je smešten.
Ti si od sada uvek treća,
Ti od sada uvek pozadi sediš.
Ti više more u dvoje nećeš videti.
Zar ti ne boli da te je život tako
sklonio?
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése