Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 
| 
Se szó, se dal 
Szempillám
  mögé rejtelek, szívemben még lángoló kutak, minden létezés hangja hív, most mégis hallgatok. Nem kell már semmi, se szó, se dal, csendszólamok zengnek dallamot, nyitott tenyerem a semmiben kutat … … talpad nyomán hűvös csend andalog. | 
Ni reč, ni pesma 
Iza trepavica te sakrivam, 
u srcu mom još su plamteći bunari, 
glas postojanja tebe zove, 
ipak, šutim sad. 
Više ništa ne treba, 
ni reč, ni pesma, 
šuplje fraze tišine davore, 
otvoren dlan moj u ništa traga... 
... hladna tišina prati tvoje tragove. 
Prevod:
  Fehér Illés | 
 
 
Szép... :) Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm a szerző nevében.
Törlés