Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
Se szó, se dal
Szempillám
mögé rejtelek,
szívemben még lángoló kutak, minden létezés hangja hív, most mégis hallgatok. Nem kell már semmi, se szó, se dal, csendszólamok zengnek dallamot, nyitott tenyerem a semmiben kutat … … talpad nyomán hűvös csend andalog. |
Ni reč, ni pesma
Iza trepavica te sakrivam,
u srcu mom još su plamteći bunari,
glas postojanja tebe zove,
ipak, šutim sad.
Više ništa ne treba,
ni reč, ni pesma,
šuplje fraze tišine davore,
otvoren dlan moj u ništa traga...
... hladna tišina prati tvoje tragove.
Prevod:
Fehér Illés
|
Szép... :) Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm a szerző nevében.
Törlés