Keresés ebben a blogban

2017. április 11., kedd

Podolszki József Leárnyékolt – Zasenjeno


Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
 Leárnyékolt

Fellegnyomta lapos itt a föld
széttört kapukat ácsolnak újra
vihar után
magadra zárt világ
kitaposott udvar
túlnan a tárt határ

*

Elcsatangoltak innen régebben is
háborúk előtt alatt után
s jött helyükbe rizzsel kevert cukor tejpor szaharin
színes mezekbe gatyába bújt világ

ellenpontjuk a táj
földhöz vert tanyák tepsi ég alatt
templomtorony epersor délibáb
kukoricásokba vájt verebes zúzmarás
keskeny dűlőutak
lassan poroszkáló lovak emberek
nehéz dunnákba zárt virrasztó szipogás
honi bajok
messzi amerikák

*

Hol a magyarázat e tenyérnyi mezőn
a mi réteinken kelepcébe szorult ősi remények
kallódásaira
ha legalább biztathatnálak
buzdíthatnálak
amikor a remélt menedékről
végleg lemondok

*

Szeretnék
réstelen sikolyodra ébredni egyszer
kétely nélküli vereségek friss nyomaiban vergődve látni
ennyi és csak ez
ezt kell megértened
elszáll belőlünk az örök remegés
könnyűek leszünk és világosak
harmattól mosottak
mi kik már az első lépés előtt
remegve tettük lábunk e földre
bizonytalan csapást kutatva
mint a bennszülöttek

réstelen sikolyodra szeretnék ébredni
az utolsó napon

*

Helye van e vidéknek s népnek valahol
violágmindenségem elesett zugában
élnek emberek tört derekúak
rossz napok fáradt terhétől megszomorodva
nymorult zűrzavar szövevényeiben születve járva enyészve
suták és szegények
vázna ifjak nemzésre beérő lányok
szétcsúszott csípőjű asszonyok
ködös felhős párás határok szívós népessége
nem mond le magáról
nem még nincsen vége
a megtörténtet visszalapozva bizonyíthatóan
szerepe van s tán rendeltetése is
hogy szembenézzen az üledékkel
és saját meztelen bőrén tapasztalja
törvény erejét kényét esztelen nyomását
részt vesznek ők a fejlődésben
a peremre szorultak
viszonylagosan elzárt rendszerek egymásba nyíló ajtói
bennünk velünk rajtunk csapódnak
állandó huzatban röpdös reményünk
és énekelnek zagyva éneket
halkan riadtan
valahol helye van e népnek s vidéknek
leárnyékolt végek
                              de világítanak


Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 13 – 17 old.


Zasenjeno

Niska je tu zemlja oblacima pritisnuta
posle oluje
ponovo razbijene kapije tesare
na sebe zatvoren svet
utabano dvorište
preko je atar širom otvoren

*

Odavde i ranije su se otputili
pre za vreme posle ratova
i na njihovo mesto rižom pomešan šećer mleko u prahu saharin
u šareno ruho gaće obučen svet stiglo

suprotnost im je okolina
pod plosnatim nebom u zemlju nabijeni salaši
zvonik crkve red duda opsena
u kukuruzišta urezane injem vrapcima kićene
uske staze
ljudi ati usporenim pokretima
u teške perine zatvoren jutarnji jecaj
domaće brige
daleke amerike

*

Na tom komadu livade na našim oranicama objašnjenje
za izgubljenost u stupicu stisnutih iskonskih nadanja
gde je
bar kad bi te mogao bodriti
podsticati
prilikom konačnog oproštaja
od pretpostavljenog utočišta

*

Voleo bi
jednom na tvoj bezglasan krik buditi se
videti te kako se otimaš u svežim tragovima poraza bez sumnji
toliko i samo to
to trebaš shvatiti
nestaje iz nas večni drhtaj
bićemo svetli i lagani
rosom oprani
mi koji smo već pre prvog koraka
na tu zemlju noge drhtajući stavili
ispitivajući neizvesnu stazu
kao domoroci

zadnjeg dana
buditi se na tvoj bezglasan krik bi voleo

*

Postoji negde mesto za taj kraj i narod
u zabijenom kutku moje vasione
ljudi slomljenim krstovima žive
ogorčeno zbog mornih tereta loših dana
rodeći se hodajući nestajući u katakombama bedne
pometenosti
nezgrapni su i siromašni
žgoljavi mladići za rađanje sazrele devojke
žene raširenih kukova
žilav narod maglovitih oblačnih parom obavijenih atara
od sebe odreći se neće
ne još nije kraj
listajući događaje unazad može se dokazati
ima svoju ulogu i možda i namenu
da se suoči sa talogom
i na vlastitoj goloj koži oseti
snagu volju besomučan pritisak zakona
učestvuju oni na rub otisnuti
u razvoju
jedan za drugim otvarajuća vrata relativno zatvorenih sistema
u njima sa njima na njima lupaju
njihova nada u večnoj promaji lebdi
i nerazgovetnu pesmu pevaju
tiho preplašeno
negde postoji mesto za taj narod i kraj
krajine zasenjene
                            ali svetle

Prevod: Fehér Illés 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése