Podolszki József Tenyeremmel szorítom össze – Dlanovima držim

  

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Tenyeremmel szorítom össze
 
Tenyeremmel szorítom össze
szerteszét tartó homlokomon
és magyarázom fáradhatatlanul
engem a múltam és a jövőm is
jóságra kötelez
és csak hálát csak köszönetet
és megint
csak hálát és köszönetet
rebeghetek akár előre gyártott szavakkal is
szószátyáran
mert a kor terelt zászlaja alá
és nem lenne szép
á nem
végképp nem szabad zsörtölődni
nekem utakat házakat viaduktokat
hidakat vikendházakat és emlékműveket
építenek
a karambol pedig mással és máshol történik meg
mindahányszor
 
Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék, 1982. 50. old.
 
 
Dlanovima držim
 
Svoje čelo u raspadu
dlanovima držim
i neumorno objašnjavam
mene prošlost a i budućnost
na dobrotu obavezuje
i samo reči zahvale
i opet
samo reči zahvale
mogu izgovoriti čak i sa unapred stvorenim rečima
kao naklapalo
jer me je pod svoju zastavu vek terao
i ne bi bilo lepo
o ne
gunđati nikako se ne sme
meni ceste kuće viadukte
mostove vikendice i spomenike
grade
a nesreće svaki put sa drugima i drugde se
događaju
 
Prevod: Fehér Illés

Podolszki József 15. Taposatlan föld – 15. Neutabana zemlja

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

15. Taposatlan föld   Csak miután visszafordult veszi észre nyomokat nem hagyott taposatlan a föld amerre járt és egy újabb fordulat untig elég ne tudja merről merre tart irányt az égről olvasna le de felhőjárás madár és szél szóba vele nem áll

15. Neutabana zemlja   Samo kad se okrenuo primeti tragove nije ostavio gde je hodao zemlja je neutabana i jedan nov obrt sasvim je dovoljan da ne zna odakle kuda kreće pravac bi sa neba čitao ali kretanje oblaka ptica i vetar s njim ne priča   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. Kőtábláim válladra ciklusból 64. old.

Podolszki József Szappanbuborékra vicsorgó kutyák – Psi koji na sapunicu režu

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Kőtábláim válladra - ciklusból
 
11. Szappanbuborékra vicsorgó kutyák
 
A felsorakozott zárt hadrendekben várakozóktól
egyszerű trükkel sáncolom el magam
egyáltalán nem vagy csak akkor alszom
ha kárt bennem ők sem tehetnek
és semmi anyagszerű
én a lelkemmel játszom
ám mit sem sejtve ők tovább vigyáznak
és úgy festenek körém vont szuronygyűrűikkel
mint szappanbuborékra vicsorgó kutyák
 
Forrás: Podolszki József - Barna, Forum 1982. 62. old.
 
 
Iz ciklusa – Na tvoje rame moje kamene ploče
 
11. Psi koji na sapunicu režu
 
Od onih koji u gusto postrojenom vojnom redu čekaju
jednostavnim trikom se ograđujem
uopšte ne ili tek onda spavam
kad mi nauditi ni oni ne mogu
i ništa što je materiji nalik
ja sa dušom igram
ali oni ništa ne sluteći dalje stražare
i sa bodežima oko mene poređanima tako izgledaju
kao psi koji na sapunicu režu
 
Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Súgjál – Šapni

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Súgjál   Mit mondjak ha kihallgatnak majd a szerencsések   súgjál

Šapni   Šta da kažem ako će me sretnici ispitivati   šapni   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 54. old.

Podolszki József: Ülünk a porban – U prašini sedimo

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ülünk a porban   Hajad sötétje nem több puszta szín fekete szemed meg fakó és kopott radnóti lélekhossza kihűlt belőlünk csak gyalogosok és biciklisták a vasgyár felől kik csókunk zavarják mert hisz az álmok ne is mondjam már nem jutnak ide ülünk a porban felettünk ajtók csapódnak jár a huzat ha testem testedben tested testemben egyszer célba ér

U prašini sedimo   Tama tvoje kose nije više od puste boje crna je oči su ti bledi izlizani duh Radnotija je u nama ohladilo iz pravca gvožđare samo pešaci i biciklisti remete naš poljubac jer dakako snovi bolje da ne kažem ovamo već ne stižu u prašini sedimo iznad nas vrata lupaju promaja je ako moje telo u tvoje telo tvoje telo u moje telo jednom u cilj stiže   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 86. old. 

Podolszki József Dobj a végtelenbe – U beskraj me baci

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Dobj a végtelenbe
 
Először is dobj a végtelenbe
a végtelen nagy felé előre
s a végtelen kicsit visszakövetelve is hiába nézzek
kezdet s vég felé
hagyj a mozgásra csak
számtalan formák örökegy egysége vonzzon és taszítson
mert kezdetben van a kezdettelen
és marad utánunk minden vég nélküli
szűnni nem tudó át- meg átváltozás
a mozgás az anyag létezési módja
ezt vésd agyamba
s hogy elválaszthatatlan egyik a másiktól
van tehát és így van a mindig-lüktetés tárt folyamata
tudatlan céltalan
és taníts tovább
szólj az ősökről is mi ott gomolyog forr nyüzsög párolog
miriád cikázó parányi alakban
tűztengerré eggyéomolva készül egyesülni
nagy dolog izzik most a mérhetetlen egyik zugában
báris számunkra nagy
milliárdnyi évmilliók alatt úgy alakulhat
a mindenség rejtett összefüggése itt hogy földünk kihasad
a hevült tömegből
irányát sem sejtve tapogat az anyag
még minden megtörténhet
lehetünk és nem is lehetünk majd
az őslét kavarog de hiányzanak az életcsírák
előbb a globális gócra tört anyag áll össze
bizonyosat mondok
s értek fogyhatatlan időhatárokat
szóval bizonyos időre bolygórendszerünkké
eközben semmi percig sem szünetel
a mozgás az anyag létezési módja
ezt el ne feledjük
áramlik hát a lét s dolgozik egyre csak magáért
s hogy ez a munka embert is teremthet még igen bizonytalan
lényegibb törvény szab most irányokat
függő itt a rend
hőre van szüksége
hűl hát világunk
ki sem alakulva készül bomlásra is
furcsa barbár szeszély
kiáltanánk fel már nekikeseredve
ám nincs ok haragra
az egymásban-együtt ellentét virágoz ki minket
itt a lehetőség
örvendjünk hát inkább ha puszta életünkért van kedvünk örülni
mert örök az anyag
teremthetetlennek és pusztíthatatlannak érzéke nem lehet
a múlandó iránt
ne hőbörögjünk hát
mérjük a létet saját mértékével
alapegysége
                   ne áltassuk magunk
nem a szervezet
nem is a már megszervezett anyag
valmi végtelen parány egynemű szemcse
vagy anyag előtti apró rezdülés
mi végtelen naggyá is bonyolódhat
de magáról le nem mond meg nem állapodik
fogjuk fel végre
                           a mozgás maga
semmi több ennyi az örökkévalóság
a végre tetten ért a biztos az ígért
kicsinyesség volna azon akadni fenn
miért nem ránk szabott
az örökegy-mndenség tárt kapujában
el sem kezdődött s már véget ér az ember
 
Forrás: Podolszki József Barna, Forum Újvidék 1982.
 
 
U beskraj me baci
 
Pre svega u beskraj me baci
napred prema beskrajno velikom
i ni beskrajno malenog zahtevajući prema početku i kraju
neka zalud gledam
samo kretanju me poveri
neka me večno jedinstvo bezbroj formi privlači i odbije
jer u početku je početak bez početka
i svaka i najmanja promena
koja prestanak ne poznaje iza nas ostaje
kretanje je način bitisanja materije
to mi u glavu ureži
i da su neodvojivi
dakle postoji i takav je otvoren proces večnog kljucanja
neuk besciljan
i uči me dalje
reci nešto i o pramagli što u mirijadama pomičnih sićušnih
formi tamo ključa vrvi isparava se
u more vatre pretvoreno ujediniti se sprema
u jednom kutku nemerljivog velika stvar se žari
bar za nas velika
tokom milijardu miliona godina skrivena povezanost svemira
sad se u tom pravcu može krenuti da iz usijane mase
naša zemlja se iscepi
materija ni svog pravca ne sluteći tapka
sve se još može dogoditi
možemo a i ne možemo postojati
komeša se prabit ali nedostaju klice života 
prvo na globalnu gomilu razbijena masa će se spojiti
govorim o neospornoj
i neiscrpnoj granici vremena
dakle u nekom vremenu o našem sistemu planeta
u međuvremenu kretanje način postojanje materije
ni jednog trenutka se ne prekida
to da se ne zaboravi
pa struji postojanje i bez prekida zbog sebe radi
i da taj rad i čoveka bi stvorio još je itekako neizvesno
pravce sad osobeniji zakon određuje
red je tu ovisan
toplinu treba
ta hladi se na svet
još neformirano i na raspad se sprema
neobičan varvarski hir
već bi ogorčeno uzviknuli
ali za bes nema razloga
suprotnost jedan u drugom-zajedno nas drži u životu
prilika je tu
rađe radujmo se ako smo zbog golog postojanja voljni radovati se
jer materija je večna
prema prolaznosti nestvorljiv i neuništiv
ne može biti osetljiv
pa nemojmo negodovati
postojanje njegovom merom merimo
osnovna jedinica mu je
                                     nemojmo se zavaravati
nije organizam
niti već organizovana materija
neko beskonačno maleno jednopolno zrno
ili sitan titraj pre materije
što se i u beskonačno veliko može isprekrštati
ali sebe neće se odreći neće zastati
shvatimo već konačno
                                    večnost je
kretanje toliko ništa drugo 
konačno na delu uhvaćena sigurnost obećanje
bilo bi sitničarenje za to se zapeti
zašto nije prema nama krojena
u širem otvorenim dverima večnog svemira
čovek još nije ni nastao a već se završilo
 
Prevod: Fehér Illés

 

Podolszki József Remeg a dobhártya – Drhti bubno opno

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Remeg a dobhártya   Híreket hallgatunk remeg a dobhártya és szorul a szív már megint magyaráznak és döntenek megint oly értelemben hogy az ellenük vétett bűn több mint a bűn maga javítóvizsgára nem lesz alkalom

Drhti bubno opno   Slušamo vesti drhti bubno opno steže se srce opet objašnjavaju i ponovo u tom smislu odlučuju da prema njima učinjen greh veći je od samog greha za popravni prilike neće biti   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék 1982. 53. old.

Podolszki József Orvul szeretlek – Kradom te volim

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Orvul szeretlek   Egy ablakra tapadt leheletnél hasított belém hogy lehetnél és mindjárt az is hogy persze lehetnék képlékenyebb anyag egy szobrász kezében csak bízni kell kellene abban a kézben nagyon makacsul így viszont orvul szeretlek a kulcslyukon kileslek mert nem lesz talpalatnyi hely hova nélkülem nyugodtan lefekhetsz                    úgy legyen                    mindörökre

Kradom te volim   Pri jednog na prozor zalepljenog daha mi je sinulo da bi mogla biti i istovremeno i to da u ruci jednog vajara i ja bi mogao biti obradivija materija samo bi toj ruci verovati trebalo i te kako zadrto ovako pak kradom te volim preko ključaone te vrebam jer ni pedalj zemlje neće biti gde bi bez mene mirno mogla leći                    neka tako bude                    za vek vekova   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék, 1982. 83. old. 

Podolszki József Mint az elkószáltak – Kao zalutali

 

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Mint az elkószáltak   Itt ülök tán ezredévek óta bogozva a mindig másképp s a mindig másért vetett béklyókba keveredve kavarodva magamra hagyottan mint az elkószáltak kiket nem keresnek mert nem gyűlölnek de nem is szeretnek kiket kallódásra szántak a mindenkori erők kiktől soha senki nem vár semmit akikért a veszett kutya sem tesz fölös harapásnyit

Kao zalutali   Tu sedim valjda hiljadama godina se otpetljavam iz uvek drugačije i uvek zbog drugih pravljenih stupica usamljeno kao zalutali koje ne traže jer ne mrze al' ni ne vole koje su svagdašnje sile na zaborav osudili od kojih niko nikad ništa ne očekuje zbog kojih suvišan zagriz ni besan pas ne pravi     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József Barna, Forum Újvidék 1982. 45. old.

Podolszki József Ó, Uram, engemet miért kísértesz? – O, Gospode moj, što me iskušavaš?

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ó, Uram, engemet miért kísértesz?   Ó, Uram, engemet miért kísértesz? Mintha helyet cserélt volna bennem az  Isten, és helyet cserélt volna az Ördög is: kénköves mérgek böfögnek belőlem, izzó álmokat hoz minden éjszaka, lányok forgatnak serény ölükben, és én megfáradok. Lepihennék benned. De itt már nem kerül semmi a helyére. Hol a te képbe vésett arcod, mely előtt földre vetve magam levezekelhetném tüzes bűneimet? És hol a te kőből vájt, hűvös két szép kezed? A végső lehiggadás... Meghalnék végre.

O, Gospode moj, što me iskušavaš?   O, Gospode moj, što me iskušavaš? Kao da je Bog u meni svoje mesto zamenio, a i Đavo je mesto zamenio: sumporaste otrove podrigujem, svaka noć usijane snove donosi, u revnosnim krilima devojke me vrte, i ne umorim se. U tebi bi se odmorio. Ali tu više na svom mestu ništa neće biti. Gde ti je u sliku urezano lice ispred koje bi se na zemlji ležeći svoje usijane grehe okajao? I gde su ti iz kamena isklesane, lepe, hladne ruke? Konačan smiraj... Umro bi već.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Át, Forum 1988.

Podolszki József Ne hagyjatok az éjszakára – Nemojte me noću prepustiti

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ne hagyjatok az éjszakára Ne hagyjatok az éjszakára a kísértés múltán arra ébredek majd hogy ropognak megfáradt tagjaim idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről mert jártam valahol voltam valakinél aki magába burkolt és hurcolt csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el s vesztve el önmagát hisz egyikőnk se voltunk megszűnt a másik a más az egyformaság örvényében kavarogtunk ki tudja milyennek jöttem onnan vissza félek barátaim üljetek hát mellém vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken virágcserepeink szélén pipiskedve lesik az alkalmat s el fognak ragadni

Nemojte me noću prepustiti Nemojte me noću prepustiti posle iskušenja probudiću se na to da mi morni udovi krckaju da sa površine moje kože tuđi doticaji otpadaju jer bio sam negde kod jedne koja me je pokrila i nosila samo nosila i mene nerazumno izgubivši i sebe je izgubila ta nijedan od nas nismo bili onaj drugi drugačiji nije više postojao u viru istovetnosti smo se vrtili ko zna kakav sam se od tamo vratio prijatelji moji bojim se pa kraj mene sednite ili neka u pljačkaše noći se pretvorimo jer na balkonima divlji moćnici na saksijama na prstima stojeći vrzmaju priliku vrebaju i zgrabiće me. Prevod: Fehér Illés

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 49. old.

Podolszki József Hiszek a megváltóban – Verujem u iskupitelju

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Hiszek a megváltóban

Hiszek a megváltóban

hiszek azokban akik vízre lépve lépkednek tovább

akik elé tépett ruháját vetkőzi a nép

akikről zsoltárok zsongva zsonganak

hiszek szamaragoló királyaitokban

könyörületükben irgalmukban

hiszek a szavakba vésett ígéretben

hogy volt és lesz még másképp

e földön itt

hogy világmindenségek hiába sürögnek

mert intett a tiszta őszinte ítélet

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 5. old.

Verujem u iskupitelju

Verujem u iskupitelju

verujem u one koji zakoračivši na vodu dalje koračaju

ispred koje narod poderana odela skida

o kojima himne himne davore

verujem u vašim kraljevima koji sivca jašu

u njihovoj milosti pomilovanju

verujem u reči urezana obećanja

da je bilo i biće još drukčije

tu na toj zemlji

da vasione zalud se vrte

jer mahnulo je čist iskren sud

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Új beszéden töröm a lelkem – Dušom nov jezik stvaram

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Új beszéden töröm a lelkem

Új beszéden töröm a lelkem

mert a csillagok felől közeledőkhöz

akarok szólni most hallhatóbban

és világosabban hogy latba essék

ami embertől emberi hangon feléjük sugárzik

amivel meg kellene győznöm mindahányat

csak pillanatra forduljon vissza nyitott szemekkel

és a hátával takart fényt ismét arcunkig eresztve

nézzen szét közöttünk

nem vagyunk rosszak

feketébbre sikeredett lelkünk nem a kor ördöge

nem förtelmes kór lappang szívünk helyén

mi csak ülünk állunk megyünk nézelődünk

azután beszélünk

mint akik tudják hol az igazi láng

és hogyan festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink

hát jól értsük meg egymást

máglyákat rakni így is úgy is

egyaránt lehet

Forrás: Barna, Forum 1982. Kőtábláim válladra ciklusból 63. old.

Dušom nov jezik stvaram

Dušom nov jezik stvaram

jer sad razgovetnije jasnije želim

govoriti onima koji se sa zvezde približavaju

da to što prema njima

ljudskim glasom zrači ima svoju težinu

čime bi svakog od njih ubediti trebao

otvorenim očima nek se samo na tren okrene

i leđima zaklonjenu svetlost do naših lica ponovo puštajući

nek između nas zagleda

nismo izvitopereni

nije đavo epohe što su naše duše crnije

na mestu naših srca nije užasna zaraza

mi tek sedimo stojimo koračamo razgledamo

potom govorimo

kao oni koji znaju gde je istinski plamen

i ispred njega stavljeni naši mali i veliki poslovi kakvi su

pa shvatimo jedan drugog

lomača podjednako može biti sastavljena

i ovako i onako

Prevod: Fehér Illés