Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
Dobj a végtelenbe
Először is dobj a végtelenbe
a végtelen nagy felé előre
s a végtelen kicsit visszakövetelve is hiába nézzek
kezdet s vég felé
hagyj a mozgásra csak
számtalan formák örökegy egysége vonzzon és taszítson
mert kezdetben van a kezdettelen
és marad utánunk minden vég nélküli
szűnni nem tudó át- meg átváltozás
a mozgás az anyag létezési módja
ezt vésd agyamba
s hogy elválaszthatatlan egyik a másiktól
van tehát és így van a mindig-lüktetés tárt folyamata
tudatlan céltalan
és taníts tovább
szólj az ősökről is mi ott gomolyog forr nyüzsög párolog
miriád cikázó parányi alakban
tűztengerré eggyéomolva készül egyesülni
nagy dolog izzik most a mérhetetlen egyik zugában
báris számunkra nagy
milliárdnyi évmilliók alatt úgy alakulhat
a mindenség rejtett összefüggése itt hogy földünk kihasad
a hevült tömegből
irányát sem sejtve tapogat az anyag
még minden megtörténhet
lehetünk és nem is lehetünk majd
az őslét kavarog de hiányzanak az életcsírák
előbb a globális gócra tört anyag áll össze
bizonyosat mondok
s értek fogyhatatlan időhatárokat
szóval bizonyos időre bolygórendszerünkké
eközben semmi percig sem szünetel
a mozgás az anyag létezési módja
ezt el ne feledjük
áramlik hát a lét s dolgozik egyre csak magáért
s hogy ez a munka embert is teremthet még igen
bizonytalan
lényegibb törvény szab most irányokat
függő itt a rend
hőre van szüksége
hűl hát világunk
ki sem alakulva készül bomlásra is
furcsa barbár szeszély
kiáltanánk fel már nekikeseredve
ám nincs ok haragra
az egymásban-együtt ellentét virágoz ki minket
itt a lehetőség
örvendjünk hát inkább ha puszta életünkért van kedvünk
örülni
mert örök az anyag
teremthetetlennek és pusztíthatatlannak érzéke nem lehet
a múlandó iránt
ne hőbörögjünk hát
mérjük a létet saját mértékével
alapegysége
ne áltassuk magunk
nem a szervezet
nem is a már megszervezett anyag
valmi végtelen parány egynemű szemcse
vagy anyag előtti apró rezdülés
mi végtelen naggyá is bonyolódhat
de magáról le nem mond meg nem állapodik
fogjuk fel végre
a mozgás maga
semmi több ennyi az örökkévalóság
a végre tetten ért a biztos az ígért
kicsinyesség volna azon akadni fenn
miért nem ránk szabott
az örökegy-mndenség tárt kapujában
el sem kezdődött s már véget ér az ember
Forrás: Podolszki József Barna, Forum Újvidék 1982.
U beskraj me baci
Pre svega u beskraj me
baci
napred prema beskrajno
velikom
i ni beskrajno malenog
zahtevajući prema početku i kraju
neka zalud gledam
samo kretanju me
poveri
neka me večno
jedinstvo bezbroj formi privlači i odbije
jer u početku je
početak bez početka
i svaka i najmanja
promena
koja prestanak ne
poznaje iza nas ostaje
kretanje je način
bitisanja materije
to mi u glavu ureži
i da su neodvojivi
dakle postoji i takav
je otvoren proces večnog kljucanja
neuk besciljan
i uči me dalje
reci nešto i o
pramagli što u mirijadama pomičnih sićušnih
formi tamo ključa vrvi
isparava se
u more vatre
pretvoreno ujediniti se sprema
u jednom kutku
nemerljivog velika stvar se žari
bar za nas velika
tokom milijardu
miliona godina skrivena povezanost svemira
sad se u tom pravcu
može krenuti da iz usijane mase
naša zemlja se iscepi
materija ni svog
pravca ne sluteći tapka
sve se još može
dogoditi
možemo a i ne možemo
postojati
komeša se prabit ali
nedostaju klice života
prvo na globalnu
gomilu razbijena masa će se spojiti
govorim o neospornoj
i neiscrpnoj granici
vremena
dakle u nekom vremenu
o našem sistemu planeta
u međuvremenu kretanje
način postojanje materije
ni jednog trenutka se
ne prekida
to da se ne zaboravi
pa struji postojanje i
bez prekida zbog sebe radi
i da taj rad i čoveka
bi stvorio još je itekako neizvesno
pravce sad osobeniji
zakon određuje
red je tu ovisan
toplinu treba
ta hladi se na svet
još neformirano i na
raspad se sprema
neobičan varvarski hir
već bi ogorčeno
uzviknuli
ali za bes nema
razloga
suprotnost jedan u
drugom-zajedno nas drži u životu
prilika je tu
rađe radujmo se ako
smo zbog golog postojanja voljni radovati se
jer materija je večna
prema prolaznosti
nestvorljiv i neuništiv
ne može biti osetljiv
pa nemojmo negodovati
postojanje njegovom
merom merimo
osnovna jedinica mu je
nemojmo se
zavaravati
nije organizam
niti već organizovana
materija
neko beskonačno maleno
jednopolno zrno
ili sitan titraj pre
materije
što se i u beskonačno
veliko može isprekrštati
ali sebe neće se
odreći neće zastati
shvatimo već konačno
večnost je
kretanje toliko ništa
drugo
konačno na delu
uhvaćena sigurnost obećanje
bilo bi sitničarenje
za to se zapeti
zašto nije prema nama
krojena
u širem otvorenim
dverima večnog svemira
čovek još nije ni
nastao a već se završilo
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése