Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
|
Ne hagyjatok az éjszakára
Ne hagyjatok az éjszakára
a kísértés múltán arra ébredek majd
hogy ropognak megfáradt tagjaim
idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről
mert jártam valahol
voltam valakinél
aki magába burkolt és hurcolt
csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el
s vesztve el önmagát
hisz egyikőnk se voltunk
megszűnt a másik a más
az egyformaság örvényében kavarogtunk
ki tudja milyennek jöttem onnan vissza
félek barátaim
üljetek hát mellém
vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak
mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken
virágcserepeink szélén pipiskedve
lesik az alkalmat
s el fognak ragadni
|
Nemojte me noću prepustiti
Nemojte me
noću prepustiti
posle
iskušenja probudiću se na to
da mi morni udovi
krckaju
da sa
površine moje kože tuđi doticaji otpadaju
jer bio sam
negde
kod jedne
koja me je
pokrila i nosila
samo nosila
i mene nerazumno izgubivši
i sebe je
izgubila
ta nijedan
od nas nismo bili
onaj drugi
drugačiji nije više postojao
u viru istovetnosti
smo se vrtili
ko zna kakav
sam se od tamo vratio
prijatelji
moji bojim se
pa kraj mene
sednite
ili neka u
pljačkaše noći se pretvorimo
jer na
balkonima divlji moćnici na saksijama
na prstima
stojeći vrzmaju
priliku
vrebaju
i zgrabiće
me.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése