Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –
Ovdje
Ovdje svi, i zvani i nezvani,
ovjeravaju vize, za crnu zemlju,
i ulice kaldrmišu
hrbatima tek prohodalih.
Ovdje zob i pšenica
klijaju iz istog sjemena –
iz iste balege – iz čvora borovog.
Ovdje je i naš zakletnik
onemoćao – sila je silu nadnijela
i crv pojeo sve, sem čahure.
Rađaju se oni što brzo stasavaju
šireći ruke bijele
mame nas u zagrljaj. U vječni.
Ovdje, kao nigdje,
tabani za travu prirastaju
tek ozelenjelu
i oči za sunce. Srmom posrmljeno.
|
Itt
Itt
mindenki, a hivatalos is, a hívatlan is,
a
fekete földre szóló vízumot hitelesíti
és az
utcákat
az
éppen felcseperedettekkel kövezteti.
Itt a
zab és a búza
egyazon
magból csírázik –
egyazon
trágyából – fenyőcsomóból.
Itt az
esküt tett is
tehetetlen
– erőszak az erőszak fölé emelkedett
és a
hüvelyeken kívül a nyű mindent elnyel.
Szaporodnak
a korán cseperedők
akik
tárt karokkal
ölükbe
csábítanak. A pusztulásba.
Itt,
mint sehol máshol,
az épp
kizöldült
fűre
tapadnak a talpak
és a
szemek a napra. Színezüsttel ezüstözött.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése