Lőrincz József Székelydálya 1947. november 14. –
Azon az éjszakán
szétrúgtuk a gyermekkor
minden ártatlan álmát.
Mint pelyvát, úgy
szétrúgtuk.
Hogy mit teszünk, hogy
mit tettünk,
mi magunk sem tudtuk
akkor.
Mire a csillagok a
kékségbe vesztek,
kölyökkorunk szirmait új
rétek
ringatták; valami
bódulat
suhant át a földön,
s megszűntek a csodák.
|
One noći
rasuli smo
nevine snove doba detinjstva.
Poput pljeve
smo rasuli.
Šta radimo,
šta smo radili,
tad ni mi
nismo znali.
Dok su se
zvezde u plavetu gubile,
latice naše
mladosti novi ritovi su
ljuljali;
preko zemlje neka
omama je
plovila,
i čarolije
su prestale.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése