Podolszki József Képzeljük el – Zamislimo

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Képzeljük el

Képzeljük el az abszolút ürest

melyben semmi de semmi sincs

anyag energia hatás fajtáiból szemernyi nyom fel nem lelhető

és helyezzük a végtelen űrbe tetszés szerinti részecskemagot

csak egyet ne többet

és ne legyünk fukarok: bírjon akarattal

mindenfelé és mindenféleképp tárt határtalan árvája is

íme a szabadság

a korlátok gátlások kényszerek tenger tengeréből egyet sem ismerő

szabad szabadság

minden úgy és akkor történik itt ahogy ő akarja

de történik és történhetik-e

hogyan hol mikor és mivel

helyzetét mérni nem tudja semmihez

erőt merítene de nincs neki miből

legpergőbb mozgása még csak topogás se

mert kölcsönhatás nélkül nincsen változás

erős törvénye ez minden anyaginak

és lesz végképp tehetetlen az örökkévaló egy a mindig-ugyanaz

szerencsére a valós valóság zsúfolt birodalma

milliószor milliónyi iránytalanokat szervez rendszerekké

korlátja van és van kényszere

tetszőleges itt semmi sem maradhat

a mindent szabályozó tán a legkevésbé

egységmiriádok tulajdonságai szabják a módját

hogyan van mi van és ami lesz majd hogyan lehet

megannyi milyen tartja a kulcsot

és az anyag arcainak száma

úgy tudjuk

végtelen nagyságrendű sok nagy lehetőség

a szigorú kényszer végeláthatatlan

így lenne elvileg

ám a valóság

további szerencse

szűkített és módosult képe csapodár képzelgéseinknek

a képződmények egy adott rendszerében

megtizedeltetik minden lehetséges

ellentétes tulajdonságok zárják ki egymást

s mintha akarná és épp ezt akarná tart a mozgás bizonyos irányba

talán előre

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum – Újvidék, 1982. 134 -135. old.

Zamislimo

Zamislimo apsolutnu prazninu

u kojoj ništa ama baš ništa nema

od vrsta materije energije uticaja ni tragova se ne može naći

i samovoljno izabranog delića semena u beskonačnu vasionu postavimo

samo jednog ne više

i škrti nemojmo biti: neka htenje

i svugde i na svaki način bezgranično otvoreno siroče posduje

evo slobode

iz more mora ograničenja zapreka prinuda ništa ne poznavajuća

slobodna sloboda

ovde sve tako i tada se odvija kako ona želi

ali događa se i može li se dogoditi

kako gde kada i čime

svoj položaj ni prema što ne može meriti

snagu bi crpio ali nema iz čega

njeno najbrže kretanje nije ni tapkanje

jer bez uzajamnog delovanja promene nema

čvrst zakon je to svake materije

i večnost postaće konačno nemoćna vazda-baš taj je jedno te isto

srećom krcato carstvo stvarne stvarnosti

milione besciljnih milion puta u sisteme organizira

ima svoje granice a i prisile

ovde proizvoljno ništa ne može ostati

najmanje to što sve regulira

svojstva obilje jedinica određuju način

kako je šta ima i šta će biti kako je moguće

ključ mnoštvo kako

i broj lica materije drži

tako znamo

da su mogućnosti neograničeni

nepregledna je stroga prisila

načelno tako bi bilo

ali stvarnost je

daljnja sretna okolnost

sužena i modificirana slika naših razvratnih utvara

u datom sistemu proizvoda

sve što se može desetkuje se

jedni druge suprotna svojstva isključuju

i kao da želi baš to želi kretanje u određenom pravcu se odvija

valjda napred

Prevod: Fehér Illés