Keresés ebben a blogban

2017. október 10., kedd

Kelebi Kiss István Kavics és virág – Belutak i cvet


Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –


Kavics és virág

a nem szabályozott
emlékezetben
lerakódnak a percek
egyikből virág lesz
a másikat fölkapja az idő
és sodorja tovább
amíg el nem kopik

*

mintha csöndet evett volna
és azt emésztené a táj
a tanyaablak üvegén
égbolt tükröződik
még senki sem hiányzik

*

egészen a jelenig gurult
rátapadt az udvar a tó
anyám apám és én is
azt a labdát keresem
Belutak i cvet

minuti se
u nesređenom sećanju
talože
od jednog cvet nastane
drugog vreme diže
i dalje tera
dok se ne ovešta

*

kao da je tišinu jeo
i to okoliš svari
u prozorskom staklu salaša
nebo se odražava
još niko ne fali

*

sve do sadašnjosti se kotrljala
dvorište jezero se na nju nalepilo
otac mama a i ja
onu loptu tražimo

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42479

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése