Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelebi Kiss István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelebi Kiss István. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 22., péntek

Kelebi Kiss István Nem így indult – Nije tako krenulo


Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –


Nem így indult

a percek percek maradnak
de mi sorsot tapasztunk belőlük
kiköltött életünk etetjük-itatjuk
és mikor röpképes elengedjük
végleg
de addig
többnyire befejezetlen vályogvetések
lassított filmek a gyorsulásról
és háborúk
csóksorozatvetők
elaknásított aurák
érintéstankok
azt mondják ez a dolgok rendje
azt mondják ez sínek nélkül is pályaudvar
azt mondják
pedig nem így indult az utazás
de ki emlékezik a fényre
ki képes emlékezni a kézre
mely rámosdatta az Időt
és az ölelésre
melynél őszintébb sohasem lett

ki lát többet a fészek pereménél
Nije tako krenulo

minuti minuti ostaju
ali mi od njih sudbu sklepamo
izležen život hranimo-pojimo
i kad je sposoban za let otpustimo
konačno
ali dotle
uglavnom nezavršene obrade čerpića
usporeni filmovi o ubrzanju
i ratovi
bacači serije poljubaca
minirane aure
tenkovi doticaja
kažu to je uspostavljen red
kažu to je i bez šina kolodvor
kažu
ali putovanje nije tako krenulo
ali ko se seća svetlosti
ko je sposoban sećati se ruke
koja je Vreme natovarila
i na zagrljaj
od kojeg iskreniji nikad nije postao

od ruba gnezda ko vidi dalje

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://ahetedik.hu/component/k2/item/2854-nem-igy-indult.html

2017. október 11., szerda

Kelebi Kiss István Kavics és virág – Belutak i cvet


Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –


Kavics és virág

a nem szabályozott
emlékezetben
lerakódnak a percek
egyikből virág lesz
a másikat fölkapja az idő
és sodorja tovább
amíg el nem kopik

*

mintha csöndet evett volna
és azt emésztené a táj
a tanyaablak üvegén
égbolt tükröződik
még senki sem hiányzik

*

egészen a jelenig gurult
rátapadt az udvar a tó
anyám apám és én is
azt a labdát keresem
Belutak i cvet

minuti se
u nesređenom sećanju
talože
od jednog cvet nastane
drugog vreme diže
i dalje tera
dok se ne ovešta

*

kao da je tišinu jeo
i to okoliš svari
u prozorskom staklu salaša
nebo se odražava
još niko ne fali

*

sve do sadašnjosti se kotrljala
dvorište jezero se na nju nalepilo
otac mama a i ja
onu loptu tražimo

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42479