Dijana
Tiganj Prizren 06. februar 1995. –
Kažu –
možda je to samo navika
Kažu
Možda je to samo navika
To što osjećam tvoju
blizinu
Udaljenu tačno 218
kilometara
Zračnom linijom
Ili nešto više kopnom.
Što gubim dah dok tražimo
Pravu riječ na različitim jezicima
(a zapravo istim)
Da prećutimo istinu koja stoji iza nje.
Što se razumijemo
Dok iznosimo nepremostive jezičke razlike
I rapravljamo se
Je li "volin" ili "volim"
I što vri krv u venama dok naslućujemo
Odgovor onog drugog.
Kažu
To je samo zabluda
Što prećutimo muzikom i
sa par bezveznih, crno-bijelih fotografija
Sve ono što nemamo
hrabrosti
Za reć'
Jer tu su sve te barijere.
Kilometri.
Kilometri.
Istorija.
Povijest.
Povijest.
Istine i laži o vjekovima
mrtvim i
Ostale razlike koje se
pružaju
Između nas
Kao plavetnilo mora
I vrhovi Loveća.
Hvatajući se kao davljenici
za slamku
Za jedinu stvar koja nas spaja.
Kažu
To će proći...
Pohlepna želja magli vid i počinjemo da im vjerujemo.
Suviše razlika između dva tijela
Koja se nikada nijesu dotakla,
Dok noćima u mislima
Prožimaju se i postaju jedno.
I kako objasniti takvima
Da razlike ne postoje
Sve dok se po otkucajima srca
Različitih jezika
Savršeno razumijemo...
Mondják – talán ez csak szokás
Mondják
Talán ez csak szokás
Mert légvonalban
Pontosan 218
kilóméterről
Vagy szárazföldön
valamennyivel többről
Érzem
közelléted
Mert míg a
megfelelő kifejzéseket más-más nyelven
(tulajdonképpen
ugyan azon)
Keressük eláll
a lélegzetem
És a mögötte
rejlő igazságot elhallgatjuk.
Mert megértjük
egymást
Míg az
áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk
És vitatkozunk
„Szeretlek-e”
vagy „széretlek”
És míg várjuk
a másik válaszát
ereinkben forr
a vér.
Mondják
Egyszerű tévedés
Az hogy zenével
és
néhány
jelentéktelen fekete-fehér fényképpel
Elhallgatjuk
minazt amit
A korlátok
Miatt nem
merünk kimondani.
Kilóméterek.
Történelem.
Hagyományok.
A tengernyi
kékként
És Lovćen csúcsaként
közöttünk élő
Tények és koholmányok
a régen halottakról
És az egyéb
különbségek.
Fuldoklókként kapaszkodunk
a szalmaszálba
Az egyetlen
dologba, ami összeköt bennünket.
Mondják
Elmúlik...
Kapzsi vágy
csalja az érzékeket és neki kezdünk hinni.
A soha nem
érintkezett két test
Között túl sok
a különbség
De éjjel
gondolatban
Egybe forrnak.
És az
ilyeneknek hogyan megmagyarázni
Mindaddig míg szívverésük
Bár különböző
nyelveken
Tökéletesen értik
egymást
Különbségek
nem léteznek...
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése