Dijana Tiganj Prizren
06. februar 1995. –
Ne skreći pogled |
Tekintetedet ne fordítsd el |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Dijana Tiganj Prizren
06. februar 1995. –
Ne skreći pogled |
Tekintetedet ne fordítsd el |
Ljubavna
Kad pre spavanja
Poželiš mi laku noć
Formalno
me poljubiš
I
okreneš se
Između nas zid se stvori.
Ostanem
budna.
Dišem.
Ćutim.
Sanjam
tvoje ruke na svojim bedrima.
Sanjam
tvoj dah na mom
Vratu.
Sanjam nas.
Otvorenih očiju.
Sanjam da sam ti važna.
Da
progutavši ponos
Učiniš
me posebnom.
Kao
nekad.
I
do jutra čekam...
Očekujem...
Nekad se i ostvari.
Zadovoljen
Ostavljaš me u bunilu.
Kad
bi bar malo osećaja bilo tu....
Ali te čekam.
Svjesna da
Ja želim. Tvoje tijelo...
Volim... Ne, nije to ljubav.
Ne smije biti...
Glupa si, govorim sebi.
Budi
hladna, govorim sebi.
To
je samo strast, naređujem sebi.
Drama.
Bez čina.
Samo
glumci.
U
meni zaljubljena i realna budala se bore.
Rezultat: budala
Koja se zaljubila u onog " Ponosnog"
kome
nije...
I
zato...
Kad
pre spavanja
Poželiš mi laku noć,
Poželim da ostaneš,
Bar još par sekundi.
Da jedan glup kompliment izvučem
Pa
da žvaćem i gutam tu gorku
Milostinju...
Nevažno.
Poželim,
Ali više ne smijem da kažem.
Postoji
pravilo
koji
sam prekršila i sada
plaćam
ranama
golgotskog
mučenika.
Nikada
ti to nećeš shvatiti,
Dok
spavaš i mišlis i sanjaš
Sam
u svom svijetu,
Za
čiji obilazak kartu nemam.
Nisi mi je dao.
Samo si pustio da kao djevojcica
provirim unutra.
|
Szerelmes
Mikor alvás előtt
Jó éjt kívánva
Tessék-lássék megcsókolsz
És megfordulsz,
Fal keletkezik közöttünk.
Ébren maradok.
Lélegzem. Hallgatok.
Ábrándozok – kezed combomon van.
Ábrándozok – leheletedet nyakamon
Érzem.
Kettőnkről álmodok.
Nyitott szemmel.
Ábrándozok – számodra fontos vagyok.
Hogy büszkeségedet félre téve
Különleges lénnyé varázsolsz.
Mint egykor.
És reggelig várok...
Várom...
Olykor beteljesül.
Kielégítetten
Hagysz az önkívületben.
Bár valami érzés lenne itt...
Mégis várlak.
Tudom
Én kívánom. Testedet...
Szeretem... Nem, ez nem szerelem.
Lehetetlen...
Ügyefogyott vagy, mondogatom.
Légy kimért, mondogatom.
Csak szenvedély, megparancsolom.
Tragédia. Felvonás nélkül.
Csak szereplők.
A szerelmes és a hiteles bolond küzd bennem.
Eredmény: „Büszkét”
Szerető bolond, aki
Rám se...
Ezért...
Mikor alvás előtt
Jó éjt kívánsz,
Kívánom, maradj,
Legalább pár pillanatra.
Hogy egy ügyefogyott bókot kicsikarjak
Amit rághatok és keserű könyöradományként
Lenyelhetek...
Lényegtelen.
Kívánom,
De többé nem mondhatom.
Adott a szabály,
megszegtem,
ezért most golgotai
sebekkel fizetek.
Ezt sosem fogod felismerni,
Saját világodban egyedül
Alszol, gondolkodsz és álmodozol,
Ahová nincs belépőjegyem.
Nem adtál.
Csak megengedted, hogy kislányként
Bepillantsak.
Fordította: Fehér Illés
|
Čežnja
Skrivena u
mastilu
čekam te.
Obavijena
požudom
tražim te.
Posljednje
krike ponosa
u sebi sam uspavala. Uđi i ne pitaj ništa. Sve što će se dogoditi ne, nije slučajno.
Godinama su naše puti
planirale ovaj susret.
Zoveš me tuđim imenom...
Zoveš me ćutanjem. Ili mi se samo čini da me zoveš?
Umišljam.
Dođi...
Zovem
te.
Ćutim... Osluškujem. Čekam.
Svila na
mojim njedrima drhti.
Koža mojih usana se ježi. Srca nemam. Glava mi je u stomaku.
Skrivena
požuda u meni cvili
k'o ostavljeno pseto. Sanjam te. Zovem te ćutanjem. Zovem te tuđim imenom...
A nema te...
|
Sóvárgás
Tintába rejtve
várlak.
Szenvedéllyel körülvéve
kereslek.
Elaltattam a méltóság
utolsó rikoltásait.
Gyere és semmit se kérdezz.
Minden, ami ezután történik
nem, nem véletlen.
Ezt a találkozást
csapásaink évek óta tervezték.
Idegen néven szólítasz...
Csenddel hívsz.
Vagy csak nekem tűnik úgy, hívsz?
Képzelődök.
Gyere...
Hívlak.
Hallgatok...
Hallgatózok.
Várok.
Mellemen vacog a selyem.
Ajkamon borzong a bőr.
Nincs szívem.
Fejem a gyomromban.
Elhagyott kutyaként
vonyít bennem a rejetett vágy.
Veled álmodok.
Csenddel hívlak.
Idegen néven szólítalak...
Mégsem vagy...
Fordította: Fehér
Illés
|
Cifre
Nulom se hrani pijani
otac.
Jedno. Ne, dvoje
djece.
Dva sina čuče u
uglu
i igraju se sa četiri
crna klikera.
Trudna žena u stomaku
osjeća
treće dijete.
Bezlični trup biće sa
pet udova.
Šest godina trpi batine,
svaka joj je zla
maćeha.
Sedam dana krije svoja
stidna mjesta
i gleda djecu.
Svakom na licu osam
rana.
Osam sestara.
U glavi misli :
Još mjeseci devet.
|
Számok
Nullával táplálkozik a részeg apa.
Egy.
Nem, két gyerek.
A két
fiú a sorkban guggol,
négy
fekete golyóval játszanak.
A
terhes asszony hasában
a harmadik
gyerekét érzi.
Öt
végtagú jellegtelen törzs.
Az ütlegelést hat éve tűri,
számára mindenki gonosz mostoha.
Szeméremrészét hét napja takarja
és a
gyerekeket nézi.
Nyolc seb minden arcra.
Nyolc nővér.
Gondolkodik:
Még kilenc hónap.
Fordította: Fehér
Illés
|
Slutnje (Ukradeni stihovi)
*
Sve je moguće, sve
je na domak ruke, samo se čovjek ne sme predati. Teško je dok se ne odlučiš,
tada sve prepreke izgledaju neprelazne, sve teškoće nesavladive. Ali kad se
otkineš od sebe neodlučnog, kad pobijediš svoju malodušnost, otvore se pred
tobom neslućeni putevi, i svijet više nije skućen, ni pun prijetnji.
*
Nasmešite se, sa mnogo
dobrote i malo, malo gorčine. Oprostite životu i svetu što nisu savršeni...
*
Ja sam vašar. Eto šta! Ja sam tristo čuda. Muzika sam. Gužva....Smeh. Vrteška. I luda.
*
Svemir koji je u meni daleko je dublji i beskonačniji od svemira izvan
mene.
*
Znamo se mi. Dobro se znamo...
E, a ljubav prema nekom koga tako dobro znaš, ne samo da odstupa od kliširanog pojma ljubavi, nego pomalo zalazi i u granična područja zlobe...
*
Ljubav je sve ono između prvog poljupca i
Judine izdaje : posle toga jedan uvek visi na krstu, a drugi broji
srebrnjake...
*
Zatvori oči, broji do
pet... Pomisli nešto lijepo... Sa moje strane kreveta nek te ljubav dočeka...
*
Ja ti donosim smijeh na napuklim usnama..
*
Sad je lako... Sad je put tamo gdje mi krenemo..
*
Ja se ne plašim nimalo.
Sve dok te bude imalo...
*
Sve nježne riječi svijeta za duge puste sate..
*
...jer odavno te kupujem
s onim što si htjela čut'.
*
Ali me ne voliš… To se
uvek drugom desi…Govoriš… Ali više ne znam gde si… Da li neko to zna?
*
Ne slušam više šta
šapućes dok snivaš. Plaši me koga pominješ… I sve si dalja, a sve mi bliza
bivaš…Kao da opet počinje…
*
Milijun rubalja za tvoja
glatka ramena.
Daj, makar ne varaj ovog andjela na dlanu...
*
Dalje zaista ne bih imao ništa više da ti
javim... Jedino možda to da si ostala najlepša medalja iz najlepšeg rata u
kome su mi srce amputirali...
|
Sejtések (Lopott sorok)
*
Minden
lehetséges, kéznél van minden, csak nem szabad feladni. Míg nem határozol, addig
nehéz, akkor minden akadály áthághatatlannak, minden nehézség legyőzhetetlennek
tűnik. De ha kiszakítod önmagadból a tétovát, ha kishitűségedet legyűröd,
hihetetlen utak nyílnak meg előtted, már nem korlátok közé szorított a világ,
nem fenyegetésekkel telt.
*
Mosolyogjon,
jóságosan, csipetnji keserűséggel. Hogy az élet és a világ nem tökéletes, bocsássa
meg.
*
Bazár
vagyok. Tessék! Háromszáz csoda vagyok. Zene. Tolongás... Mosoly. Körhinta.
És bolond.
*
Világűr,
mely bennem sokkal mélyebb és végtelenebb, mint az űr körülöttem.
*
Ismerjük
egymást. Jól ismerjük...
Ám a
szerelem az ilyen jól ismert személy felé nem csak elüt a szerelem
elkoptatott fogalmától, hanem mintha határos lenne az írígységgel...
*
Szelem
minden, ami az első csók és Júdás esküszegése között történik: ezután mindig az
egyik a keresztre feszített, a másik meg ezüsttalérokat számol...
*
Húnyd le a
szemed, ötig számolj... Valami szépre gondolj... Az ágy felőlem eső részéről
szerelem várjon...
*
Sérült
ajkammal mosolyt hozok számodra...
*
Most
könnyű... Most oda vezet az út, ahová mi indulunk...
*
Egyáltalán nem
félek.
Míg
birtokollak...
*
Gyengéd
szavak sokaságát a magányos órákra...
*
... mert már
hosszú ideje
azzal
vásárollak, amit hallani szeretnél.
*
De nem
szeretsz... Ez mindig mással történik... Beszélsz... De már nem tudom, merre
vagy... Tudja valaki?
*
Nem
hallgatom többé, amit álmodban suttogsz. Riaszt, akit emlegetsz... És egyre
távolabb vagy, mégis egyre közelebb... Mintha újra kezdődne...
*
Millió
rubelt sima vállaidért.
Na, legalább
a tenyéren lévő angyalt ne csald...
*
Ezután már
nincs mit üzennem számodra... Egyedül talán azt, hogy a háborúból megmaradt
legszebb érme maradtál, amelyen szívem amputálták...
Fordította: Fehér Illés
|