Dijana Tiganj Prizren
06. februar 1995. –
Ljubavna
Kad pre spavanja
Poželiš mi laku noć
Formalno
me poljubiš
I
okreneš se
Između nas zid se stvori.
Ostanem
budna.
Dišem.
Ćutim.
Sanjam
tvoje ruke na svojim bedrima.
Sanjam
tvoj dah na mom
Vratu.
Sanjam nas.
Otvorenih očiju.
Sanjam da sam ti važna.
Da
progutavši ponos
Učiniš
me posebnom.
Kao
nekad.
I
do jutra čekam...
Očekujem...
Nekad se i ostvari.
Zadovoljen
Ostavljaš me u bunilu.
Kad
bi bar malo osećaja bilo tu....
Ali te čekam.
Svjesna da
Ja želim. Tvoje tijelo...
Volim... Ne, nije to ljubav.
Ne smije biti...
Glupa si, govorim sebi.
Budi
hladna, govorim sebi.
To
je samo strast, naređujem sebi.
Drama.
Bez čina.
Samo
glumci.
U
meni zaljubljena i realna budala se bore.
Rezultat: budala
Koja se zaljubila u onog " Ponosnog"
kome
nije...
I
zato...
Kad
pre spavanja
Poželiš mi laku noć,
Poželim da ostaneš,
Bar još par sekundi.
Da jedan glup kompliment izvučem
Pa
da žvaćem i gutam tu gorku
Milostinju...
Nevažno.
Poželim,
Ali više ne smijem da kažem.
Postoji
pravilo
koji
sam prekršila i sada
plaćam
ranama
golgotskog
mučenika.
Nikada
ti to nećeš shvatiti,
Dok
spavaš i mišlis i sanjaš
Sam
u svom svijetu,
Za
čiji obilazak kartu nemam.
Nisi mi je dao.
Samo si pustio da kao djevojcica
provirim unutra.
|
Szerelmes
Mikor alvás előtt
Jó éjt kívánva
Tessék-lássék megcsókolsz
És megfordulsz,
Fal keletkezik közöttünk.
Ébren maradok.
Lélegzem. Hallgatok.
Ábrándozok – kezed combomon van.
Ábrándozok – leheletedet nyakamon
Érzem.
Kettőnkről álmodok.
Nyitott szemmel.
Ábrándozok – számodra fontos vagyok.
Hogy büszkeségedet félre téve
Különleges lénnyé varázsolsz.
Mint egykor.
És reggelig várok...
Várom...
Olykor beteljesül.
Kielégítetten
Hagysz az önkívületben.
Bár valami érzés lenne itt...
Mégis várlak.
Tudom
Én kívánom. Testedet...
Szeretem... Nem, ez nem szerelem.
Lehetetlen...
Ügyefogyott vagy, mondogatom.
Légy kimért, mondogatom.
Csak szenvedély, megparancsolom.
Tragédia. Felvonás nélkül.
Csak szereplők.
A szerelmes és a hiteles bolond küzd bennem.
Eredmény: „Büszkét”
Szerető bolond, aki
Rám se...
Ezért...
Mikor alvás előtt
Jó éjt kívánsz,
Kívánom, maradj,
Legalább pár pillanatra.
Hogy egy ügyefogyott bókot kicsikarjak
Amit rághatok és keserű könyöradományként
Lenyelhetek...
Lényegtelen.
Kívánom,
De többé nem mondhatom.
Adott a szabály,
megszegtem,
ezért most golgotai
sebekkel fizetek.
Ezt sosem fogod felismerni,
Saját világodban egyedül
Alszol, gondolkodsz és álmodozol,
Ahová nincs belépőjegyem.
Nem adtál.
Csak megengedted, hogy kislányként
Bepillantsak.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése