Dijana
Tiganj Prizren 06. februar 1995. –
Čežnja
Skrivena u
mastilu
čekam te.
Obavijena
požudom
tražim te.
Posljednje
krike ponosa
u sebi sam uspavala. Uđi i ne pitaj ništa. Sve što će se dogoditi ne, nije slučajno.
Godinama su naše puti
planirale ovaj susret.
Zoveš me tuđim imenom...
Zoveš me ćutanjem. Ili mi se samo čini da me zoveš?
Umišljam.
Dođi...
Zovem
te.
Ćutim... Osluškujem. Čekam.
Svila na
mojim njedrima drhti.
Koža mojih usana se ježi. Srca nemam. Glava mi je u stomaku.
Skrivena
požuda u meni cvili
k'o ostavljeno pseto. Sanjam te. Zovem te ćutanjem. Zovem te tuđim imenom...
A nema te...
|
Sóvárgás
Tintába rejtve
várlak.
Szenvedéllyel körülvéve
kereslek.
Elaltattam a méltóság
utolsó rikoltásait.
Gyere és semmit se kérdezz.
Minden, ami ezután történik
nem, nem véletlen.
Ezt a találkozást
csapásaink évek óta tervezték.
Idegen néven szólítasz...
Csenddel hívsz.
Vagy csak nekem tűnik úgy, hívsz?
Képzelődök.
Gyere...
Hívlak.
Hallgatok...
Hallgatózok.
Várok.
Mellemen vacog a selyem.
Ajkamon borzong a bőr.
Nincs szívem.
Fejem a gyomromban.
Elhagyott kutyaként
vonyít bennem a rejetett vágy.
Veled álmodok.
Csenddel hívlak.
Idegen néven szólítalak...
Mégsem vagy...
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése