Keresés ebben a blogban

2018. április 18., szerda

Dijana Tiganj Čežnja – Sóvárgás


Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Čežnja

Skrivena u mastilu
čekam te.

Obavijena požudom
tražim te.

Posljednje krike ponosa
u sebi sam uspavala.
Uđi i ne pitaj ništa.
Sve što će se dogoditi
ne, nije slučajno.

Godinama su naše puti
planirale ovaj susret.

Zoveš me tuđim imenom...
Zoveš me ćutanjem.
Ili mi se samo čini da me zoveš?

Umišljam.
Dođi...

Zovem te.
Ćutim...
Osluškujem.
Čekam.

Svila na mojim njedrima drhti.
Koža mojih usana se ježi.
Srca nemam.
Glava mi je u stomaku.

Skrivena požuda u meni cvili
k'o ostavljeno pseto.
Sanjam te.
Zovem te ćutanjem.
Zovem te tuđim imenom...

A nema te... 

Sóvárgás

Tintába rejtve
várlak.

Szenvedéllyel körülvéve
kereslek.

Elaltattam a méltóság
utolsó rikoltásait.
Gyere és semmit se kérdezz.
Minden, ami ezután történik
nem, nem véletlen.

Ezt a találkozást
csapásaink évek óta tervezték.

Idegen néven szólítasz...
Csenddel hívsz.
Vagy csak nekem tűnik úgy, hívsz?

Képzelődök.
Gyere...

Hívlak.
Hallgatok...
Hallgatózok.
Várok.

Mellemen vacog a selyem.
Ajkamon borzong a bőr.
Nincs szívem.
Fejem a gyomromban.

Elhagyott kutyaként
vonyít bennem a rejetett vágy.
Veled álmodok.
Csenddel hívlak.
Idegen néven szólítalak...

Mégsem vagy...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése