Keresés ebben a blogban

2017. november 6., hétfő

Vercsek Györgyi Szakadék – Provalija

Vercsek Györgyi portréja

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –


Szakadék

Szakadék szélén homályos alak,
körülötte fátyolos ködfalak.
Dermedten áll
és csak bámul maga elé,
nem akar már nézni
a múltja felé.
Szakadék alatt a mélység
tátongva várja,
vajon életének árja
merre lendíti,
lelkének gyengülő szele
merre repíti.
Csak áll és vár némán,
az idő oly csendben halad,
körülötte lassan oszladoznak
a halvány ködfalak.
Tisztábban látja már
a mélyülő világot,
még nem akar a sírjára
fehér virágot.
De továbbra is áll
és bámul az alak,
míg újra és újra
arra téved
az arany alkonyat.

Provalija

Tamna prilika je na rubu bezdana,
oko njega proziran zid privida.
Ukočeno stoji
u prazninu zuri,
na prošlost
više ne želi osvrtati.
Ispod bezdana
dubina ga čeka,
vir njegovog života
gde će ga strpati,
oslabljen vetar njegovog duha
gde će ga ostaviti.
Tek stoji i nemo čeka,
vreme tako tiho prolazi,
proziran zid privida
tako sporo razilazi.
Svet u nestanku
već bistrije vidi,
beli cvet
na svoj grob još ne želi.
Prilika i dalje stoji,
samo zuri,
a zlatan suton
oko njega
i dalje kruži.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=horvathzsoka&pid=168606&blog_cim=Vercsek%20Gy%F6rgyi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése