Vercsek Györgyi Két nap (emlék-töredék) – Dva dana (krhotina uspomene)

 

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Két nap (emlék-töredék) Minden hétvégén hazaengedtek. Nekem is volt terítve, bögre és kistányér. Olyankor a nagy asztalhoz ülhettem. Csak két nap, két nyugodt nap… …ennyi jutott egy hatévesnek. Aztán jött a hétfő. Megint menni kellett, nem tudtam, még meddig. Utáltam az egész helyzetet, utáltam a nyomorult légkört, a nővéreket, az orvosokat, a gyerekeket… …s talán magamat is… A számba tömködött gyógyszereket összeszorított foggal próbáltam kivédeni, de „ők” voltak az erősebbek. Segíteni senki sem tudott. Segíteni senki sem akart. Csak ritkán sírtam. Volt egy orvos, akinek néha virágot szedtem az udvar jobb oldali emelkedőjéről. Csak miatta bírtam ki a kínzó napokat… Ő (H. R.) egészen rendes volt velem.

Dva dana (krhotina uspomene) Za vikende uvek su me pustili kući. Stol i meni je bio postavljen, tanjir i šoljica. Katkad i uz velik stol sam smela sesti. Tek dva dana, dva mirna dana… … jednoj šestgodišnjakinji toliko je pripalo. Posle ponedeljak je stigao. Opet krenuti sam trebala, nisam znala, dokle. Čitavu situaciju sam mrzila, mrzila sam bednu atmosferu, sestre, lekare, dece… … možda i sebe… U usta mi kljukane lekove stisnutim zubima sam pokušala odbiti, ali „oni“ su jači bili. Niko nije mogao pomoći. Niko nije hteo pomoći. Retko sam plakala. Bio je jedan lekar kome sam koji put sa uzvišice iz desnog ugla dvorišta cveće brala. Mučne dane samo zbog njega sam izdržala… On (R. H.) prema meni sasvim pristojan je bio.   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4865-ket-nap.html

Vercsek Györgyi A titok – Tajna

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

A titok /Emlék-töredék/ Este volt. Már feküdtem a klórszagú ágyamban. Mellettem egy 13 év körüli lány, de lehet, hogy idősebb volt, már nem emlékszem. Kapóra jött neki a hallgatagságom. A paplanja alól előhúzta két kezét, csuklóiból sötétvörös vér buggyant elő. Nem lettem rosszul, nem szóltam, nem sírtam. Másnap már üres volt a lány ágya. Engem hiába faggattak, nem mondhattam semmit, hisz csak egy kisgyerek voltam, egy meg nem értett valaki, valahol, messze az otthonától.

Tajna /Krhotina uspomene/ Veče je bilo. Već sam u krevetu mirisa hlora ležala. Pored mene devojka sa kojih 13 godina, možda je i starija bila, više se ne sećam. Prijalo joj je moje ćutanje. Izvukla je ruku ispod pokrivača, iz njenih članaka jarkocrvena krv je tekla. Nije mi postalo zlo, nisam progovorila, nisam plakala. Drugi dan njen krevet je već prazan bio. Mene su zalud ispitivali, ništa nisam rekla, ta samo sam dete bila, jedna neshvaćena osoba, negde, daleko od svog doma. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2903-a-titok-emlek-toredek.html

Vercsek Györgyi Szakadék – Provalija

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Szakadék Szakadék szélén homályos alak, körülötte fátyolos ködfalak. Dermedten áll és csak bámul maga elé, nem akar már nézni a múltja felé. Szakadék alatt a mélység tátongva várja, vajon életének árja merre lendíti, lelkének gyengülő szele merre repíti. Csak áll és vár némán, az idő oly csendben halad, körülötte lassan oszladoznak a halvány ködfalak. Tisztábban látja már a mélyülő világot, még nem akar a sírjára fehér virágot. De továbbra is áll és bámul az alak, míg újra és újra arra téved az arany alkonyat.

Provalija Tamna prilika je na rubu bezdana, oko njega proziran zid privida. Ukočeno stoji u prazninu zuri, na prošlost više ne želi osvrtati. Ispod bezdana dubina ga čeka, vir njegovog života gde će ga strpati, oslabljen vetar njegovog duha gde će ga ostaviti. Tek stoji i nemo čeka, vreme tako tiho prolazi, proziran zid privida tako sporo razilazi. Svet u nestanku već bistrije vidi, beli cvet na svoj grob još ne želi. Prilika i dalje stoji, samo zuri, a zlatan suton oko njega i dalje kruži. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=horvathzsoka&pid=168606&blog_cim=Vercsek%20Gy%F6rgyi

Vercsek Györgyi Szellem-vonat – Voz duha

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Szellem-vonat elmém sínjein száguld a szellem-vonat nincs végállomás

Voz duha na šinama mog uma voz duha juri stanice nigde Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=786230588202293&set=a.756976697794349.1073741837.100004460767875&type=3&theater

Vercsek Györgyi Miért én... – Zašto baš ja...

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Miért én... Vajon honnan jöttem én, s mit akart az élet velem, amikor felcsillant a csodákra epekedő könnyes tekintetem. Miért pont az a két sejt… s miért nem a többi, nem kérdezte senki, hogy szeretnék-e világra jönni. Nos, jó ideje már, hogy itt vagyok, gondolkodom, lélegzem, dobbanok, ameddig a Föld érdes kérgébe bele nem roppanok. (2017. 01. 20.)

Zašto baš ja... Pitam se odakle potičem, i život sa mnom šta je hteo kad je moj čuda željan suzan pogled konačno zasjao. Zašto baš one dve ćelije... a ne one druge, niko nije upitao želim li na ovaj svet doći. Pa odavno sam već tu, razmišljam, dišem, koračam, sve dotle dok se u hrapavu koru Zemlje konačno ne stropoštam. (20. 01. 2017.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző