Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –
|
A titok /Emlék-töredék/
Este volt.
Már feküdtem a klórszagú ágyamban. Mellettem egy 13 év körüli lány, de lehet, hogy idősebb volt, már nem emlékszem. Kapóra jött neki a hallgatagságom. A paplanja alól előhúzta két kezét, csuklóiból sötétvörös vér buggyant elő. Nem lettem rosszul, nem szóltam, nem sírtam. Másnap már üres volt a lány ágya. Engem hiába faggattak, nem mondhattam semmit, hisz csak egy kisgyerek voltam, egy meg nem értett valaki, valahol, messze az otthonától. |
Tajna
/Krhotina uspomene/
Veče je bilo.
Već sam
u krevetu mirisa hlora ležala.
Pored mene
devojka sa kojih 13 godina,
možda je i starija bila,
više se ne sećam.
Prijalo joj je
moje ćutanje.
Izvukla je ruku
ispod pokrivača,
iz njenih članaka
jarkocrvena krv
je tekla.
Nije mi postalo zlo,
nisam progovorila,
nisam plakala.
Drugi dan
njen krevet je već prazan bio.
Mene su zalud ispitivali,
ništa nisam rekla,
ta samo sam
dete bila,
jedna neshvaćena
osoba,
negde,
daleko
od svog doma.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése